Az Oxfordi Egyetem matematikusa és fizikusa, a CERN kutatója és a Keble College munkatársa, Wade Allison professzor számításai alapján az Egyesült Királyság az áramellátás akadozásának valószínűségével néz szembe, ha tovább erőlteti a szélerőmű farmok telepítését a hagyományos energia infrastruktúrák kárára.
„A szélenergia minden szempontból kudarcot vall” – állítja, hozzátéve, hogy a kormányok figyelmen kívül hagyják a szélenergia alkalmatlanságára vonatkozó „elsöprő bizonyítékokat”, és „inkább a szónoklatokhoz folyamodnak, mint az ésszerű elemzéshez”.
Allison professzor vészjósló figyelmeztetéseit a Global Warming Policy Foundation által nemrégiben közzétett rövid tanulmány tartalmazza. Megjegyzi, hogy a Nap által biztosított energia „rendkívül gyenge”, ezért nem képes annyi energiát biztosítani, hogy még az ipari forradalom előtti kis globális népesség is elfogadható életszínvonalon élhessen. Dr. Wallace Manheimer atomfizikus a közelmúltban drámaibb formában hasonlóan fogalmazott. Azt állította, hogy a szél- és napenergia köré épített infrastruktúra nemcsak hogy kudarcot vallott, de „trilliárdokba fog kerülni, tönkreteszi a környezet nagy részét, és teljességgel szükségtelen”.
Allison tanulmányában a szél természetes ingadozásai mögött meghúzódó számokra koncentrált. A képlet nem bonyolult és a fenti első linken megtalálható. Kimutatja, hogy 20 mérföld/órás (32 km/h) szélsebességnél a szélturbina által termelt teljesítmény 600 watt négyzetméterenként, teljes hatásfok mellett. A Hinkley Point C atomerőművel megegyező teljesítmény – 3200 millió watt – leadásához 5,5 millió négyzetméter turbinányi területre lenne szükség.
Aki kicsit is törődik a környezettel, annak nyilvánvaló, hogy ezek a számok elfogadhatatlanok, mind környezetvédelmi mind fenntarthatósági szempontok alapján. Az adatok szerint a szárazföldi szélturbinák évente több millió denevért és madár pusztulásáért felelnek.
Ha Allison képletében figyelembe vesszük a szélsebesség ingadozását, a szél teljesítménye sokkal rosszabbra jön ki. Ha a szélsebesség a felére csökken, a rendelkezésre álló teljesítmény a nyolcszorosára csökken. De ami még rosszabb, jegyzi meg, ha a szélsebesség csak a duplájára emelkedik, akkor ugyan a leadott teljesítmény a nyolcszorosára nő, de a turbinát a saját védelme érdekében le kell kapcsolni.
A fokozott ingadozások hatása drámai, ahogy azt a fenti grafikon mutatja. A barna szaggatott vonal által jelzett, 2021-ben az EU-ban és az Egyesült Királyságban beépített névleges energiatermelési kapacitás 236 GW volt, de a legmagasabb napi teljesítmény március 26-án mindössze 103 GW volt. A megbízhatatlanság még jobban megmutatkozik a második grafikonon, amely a tavaly márciusban az Egyesült Királyságban tengeri szélerőművek által termelt energiát ábrázolja.
A hónap végén nyolc napon keresztül az energiatermelés visszaesett, Allison szerint feltehetően azért, mert a szélsebesség a felére csökkent. A napi 8,8 GW-os veszteséget ebben az időszakban 1000-szer akkora veszteségnek jegyezték fel, mint a világ legnagyobb hálózati tároló akkumulátorának kapacitása a kaliforniai Moss Landingsben. A megújuló energia tárolásához szükséges hatalmas akkumulátorokkal kapcsolatban Allison felhívja a figyelmet a biztonsági problémákra, valamint az ásványi anyaghiányra. Az akkumulátorok soha nem fogják pótolni a tengeri szélerőművek kiesését, még egy hétig sem, és rámutat, hogy ennél sokkal hosszabb ideig is kieshetnek a termelésből.
A közelmúltban mások is részletesebben megvizsgálták az akkumulátoros tárolás költségeit. Francis Menton amerikai jogász és matematikus, aki a Manhattan Contrarian honlap szerkesztője, a közelmúltban készült hivatalos költségjelentéseket vizsgálta meg, és megállapította, hogy „még a legoptimistább feltételezések mellett is” a költségek elérhetik egy ország GDP-jének összegét. Kevésbé optimista feltételezések esetén csak a tőkeköltség az éves GDP 15-szörösét is elérheti. Tavaly Simon Michaux egyetemi docens arra figyelmeztette a finn kormányt, hogy a világon nincs elég ásványi anyag a Net Zero-hoz szükséges összes akkumulátor beszerzéséhez. Michaux megjegyezte, hogy a Net Zero projekt nem biztos, hogy teljes mértékben „a tervek szerint” fog megvalósulni. Eközben Menton egy olyan véleményt fogalmazott meg, amelyet egyesek talán indokolatlannak tartanak: „Nehéz elkerülni azt a következtetést, hogy a Net Zero átállást tervező embereknek fogalmuk sincs, mit csinálnak”.
Allison professzor az alapvető fizikai ismeretekre és szabadon hozzáférhető információkra alapozva végezte el számításait. „Akárhogy is nézzük, a szélenergia nem megfelelő. Időszakos és megbízhatatlan; kitett és sérülékeny; gyenge, rövid élettartammal” – zárja gondolatait.
