A 4,5 milliárd éves szaharai űrszikla felborítja a korai Naprendszerrel kapcsolatos feltételezéseket.
2020 májusában néhány szokatlan, jellegzetes zöldes kristályokat tartalmazó kőzetet találtak az Erg Chech homoktengerben, a Szahara sivatag dűnékkel teli régiójában, Dél-Algériában. Közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy a szikla az űrből származik: több milliárd éves törmelékdarab, amely a Naprendszer hajnaláról maradt ránk.
Ez mind az Erg Chech 002 néven ismert meteorit darabja volt, amely a valaha talált legrégebbi vulkanikus kőzet, amely régen egy mára eltűnt ősi protobolygó tüzében olvadt meg.
A Nature Communications című folyóiratban megjelent új kutatásban azt írták, hogy ólom- és uránizotópjait találták meg a kőzetben, és kiszámították, hogy a kőzet körülbelül 4,56556 milliárd éves, plusz-mínusz 120 000 év. Ez az egyik legpontosabb kor, amelyet valaha egy űrből származó objektummal kapcsolatban meghatároztak a tudósok. Ez viszont kétségbe von néhány, a korai Naprendszerrel kapcsolatos általános feltételezést.
Körülbelül 4,567 milliárd évvel ezelőtt Naprendszerünk egy hatalmas gáz- és porfelhőből alakult ki. A felhőben lévő számos elem között volt az alumínium is, amely kétféle formában jelent meg.
Az első a stabil forma, az alumínium-27. A második az alumínium-26, egy radioaktív izotóp, amelyet főként felrobbanó csillagok hoztak létre, és amely idővel magnézium-26-ra bomlik.
Az alumínium-26 nagyon hasznos anyag a tudósok számára, akik meg akarják érteni, hogyan alakult ki és fejlődött a Naprendszer. Mivel idővel bomlik, felhasználhatjuk események datálására – különösen a Naprendszer életének első négy-ötmillió évében.
Az alumínium-26 bomlása egy másik okból is fontos: úgy gondolják a tudósok, hogy ez volt a fő hőforrás a korai Naprendszerben. Ez a bomlás befolyásolta az apró, kezdetleges kőzetek olvadását, amelyek később a bolygók kialakulásához összeálltak.
Ahhoz azonban, hogy az alumínium-26-ot a múlt megértéséhez használhassuk, tudnunk kell, hogy egyenletesen szóródott-e szét, vagy sűrűbben halmozódott fel egyes helyeken. Ahhoz, hogy ezt kiderítsük, pontosabban ki kell számolnunk néhány ősi űrbeli kőzet korát. Ha csak az alumínium-26-ot vizsgáljuk, ez nem fog menni, mivel az viszonylag gyorsan bomlik (körülbelül 705 000 év után az alumínium-26 minta fele magnézium-26-ra bomlik). Ez hasznos a különböző objektumok relatív korának meghatározásához, de nem az abszolút koruk években kifejezett meghatározásához.
Ha azonban az alumínium-26-os adatokat az uránra és az ólomra vonatkozó adatokkal kombináljuk, akkor némi előrelépést tehetünk. Az uránnak két fontos izotópja van (urán-235 és urán-238), amelyek az ólom különböző izotópjaira (ólom-207 és ólom-206) bomlanak.
Az uránizotópok felezési ideje jóval hosszabb (710 millió év, illetve 4,47 milliárd év), ami azt jelenti, hogy ezek segítségével közvetlenül meg tudjuk állapítani, hogy egy esemény milyen régen történt. Az Erg Chech 002 úgynevezett „csoportosítatlan akondrit”.
Az akondritok olyan kőzetek, amelyek megolvadt Naprendszert alkotó gáz- és törmelékfelhőben lévő szilárd csomókból keletkeznek. Számos, a Földön található akondrit forrását azonosították.
A legtöbbjük az úgynevezett Howardit-Eukrit-Diogenit csoportba tartozik, amelyek feltehetően a Vesta 4-ből, a Naprendszer egyik legnagyobb aszteroidájából származnak. Az akondritok másik csoportját angritoknak nevezik, amelyek mindegyike egy azonosítatlan anyatesttel rendelkezik.
Más akondritok, köztük az Erg Chech 002, „csoportosítatlan”, azaz származási helye ismeretlen.
Az Erg Chech 002 vizsgálata során megállapították, hogy nagy mennyiségben tartalmaz ólom-206-ot és ólom-207-et, valamint viszonylag nagy mennyiségben bomlatlan urán-238-at és urán-235-öt. Az összes ólom- és uránizotóp arányának mérése volt az, ami segítette a kutatókat abban, hogy a kőzet korát ilyen példátlan pontossággal megbecsüljék.
Eredményeik hozzájárulnak a Naprendszer legkorábbi fejlődési szakaszainak és a bolygók keletkezésének geológiai történetének jobb megértéséhez. A különböző akondritcsoportok további vizsgálatai kétségtelenül tovább fogják finomítani ismereteiket, és javítani fogják a Naprendszerünk korai történetének rekonstruálására vonatkozó képességeiket.
