A Guardian és az éghajlatváltozással foglalkozó nonprofit szervezet, a Corporate Accountability közös vizsgálata szerint az önkéntes szén-dioxid-piacon (VCM) az üvegházhatású gázok (GHG) kibocsátásának ellensúlyozására leggyakrabban használt környezetvédelmi projektek túlnyomó többsége semmire se jó szemfényvesztés, és nem lehet rájuk támaszkodni a globális felmelegedés elleni küzdelemben.
A vizsgálat elemezte az 50 legjelentősebb projektet, amelyeket azért választottak ki, mert ezek adták el a legtöbb karbonkreditet. Végül megállapították, hogy a legtöbbjük eltúlozza az éghajlati előnyöket, és alábecsüli a projekt tevékenysége által okozott potenciális károkat.
A világszerte forgalmazott legnépszerűbb projektek közé tartoznak az erdészeti rendszerek, a vízerőművek, a nap- és szélerőművek, a hulladékártalmatlanítás és a háztartási készülékek környezetbarátabbá tételét célzó rendszerek. Az adatok az Allied Offsets, a világ legnagyobb és legátfogóbb kibocsátáskereskedelmi adatbázisából származnak.
Az elemzés megállapította, hogy az 50 projekt 39, azaz 78%-a a „valószínűleg silány vagy értéktelen” kategóriába sorolható egy vagy több olyan „alapvető hiba” miatt, amely aláássa a projekt állítólagos kibocsátás-kiegyenlítő erejét.
Nyolc másik projekt, azaz 16% „problémásnak” tűnik. A fennmaradó három projekt hatékonyságát nem lehetett megfelelően értékelni vagy véglegesen besorolni, főként a rendelkezésre álló nyilvánosan elérhető információk hiánya miatt. Az elemzés azt is megállapította, hogy eddig 1,16 milliárd dollár értékű szén-dioxid-kibocsátási egységgel kereskedtek azokból a projektekből, amelyeket a „valószínűleg silány vagy értéktelen” kategóriába soroltak.
A már említett projektek nagy része nem tudja garantálni az üvegházhatású gázok kibocsátásának további csökkentését. Néhány esetben bizonyíték volt arra, hogy a projekt még nagyobb bajt okoz, mint hasznot, vagy a problémát egyszerűen csak máshová helyezi át földrajzi értelemben. Más esetekben bizonyítékot találtak arra, hogy a projekt éghajlati előnyeit eltúlozták.
A karbonkredit piac egy nagy kamu?
„Ennek az elemzésnek óriási következményei vannak, mivel rámutat az önkéntes piac rendszerszintű hibáira, és további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a szén-dioxid-kibocsátási kreditek mindenütt jelen vannak” – mondta Anuradha Mittal, az Oakland Institute agytröszt igazgatója. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy több időt vesztegessünk hamis megoldásokra.”
Januárban a Guardian, a Die Zeit című német napilap és a SourceMaterial online klímariporterei által közösen végzett vizsgálat feltárta, hogy a Verra, a világ vezető karbonkredit hitelesítője által kínált esőerdei kibocsátási egységek több mint 90%-a „fantom kredit” volt, és nem jelentett valódi kibocsátáscsökkentést.
Május végén a Corporate Accountability korábbi vizsgálata megállapította, hogy a Chevron olaj- és gázipari óriáscég által használt szén-dioxid-kompenzációk 93%-a értéktelen, és mindaddig „szemétnek” kell tekinteni, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják. A Chevron szóvivője akkor azt mondta, hogy a jelentés „elfogult a vállalat iparágával szemben”.
