Még 2014-ben született meg az az elképzelés, hogy 2024-re a NATO-tagországoknak a GDP-jük minimum 2%-át kellene védelmi kiadásokra fordítaniuk.
Bár a 10 évvel ezelőtti walesi NATO-csúcson elfogadott javaslattal kapcsolatban nincs minden egyértelműen meghatározva, a 2%-os célt sok szakértő mégis kulcsfontosságú tényezőnek tekinti a NATO sikerességében.
Amint azonban a Statista munkatársa, Katharina Buchholz beszámolt róla, a július 1-jén közzétett adatok szerint a 30 fegyveres erővel rendelkező tagországból mindössze 11 volt azon NATO-tagországok száma, amelyek elérték vagy meghaladták az előírt szintet.
A kelet-európai országok kifejezetten sokat költöttek védelmi rendszerekre
A 2%-ot teljesítő országok között az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Lengyelország, Görögország, Románia, Magyarország, Szlovákia, Észtország, Lettország és Litvánia, illetve a tavaly csatlakozott Finnország szerepel. Ez azt mutatja, hogy a kelet-európai országok komolyabban veszik az Európában ismét felmerülő katonai fenyegetéseket.
Érdemes megemlíteni a listára nemrég felkerülő Romániát és Magyarországot, ahol a GDP-hez viszonyított katonai kiadások 2023-ban jelentősen emelkedtek a 2022-es évhez képest. Emellett érdekes módon több nagyobb és gazdagabb tagország is elmaradt a kitűzött céltól: ide tartozik például Németország, Kanada, Olaszország és Spanyolország is.
Horvátország és Franciaország, amelyek korábban elérték a 2%-os szintet, 2023-ban kissé alatta maradtak. A küszöbérték eléréséhez legközelebb a NATO két újabb tagja, Montenegró és Észak-Macedónia állt, a GDP egyenként 1,87%-ának megfelelő védelmi kiadásokkal, őket követte Bulgária, Luxemburg és Hollandia.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy mielőtt még 2022-ben ismét valósággá vált volna a háború az európai kontinensen, a NATO katonai infrastruktúrájának állapota már korábban is vita tárgya volt, mivel a legtöbb európai nemzet békeidőben visszafogottan költött védelmi rendszerekre.
Donald Trump volt amerikai elnök még egy 2018-as NATO-találkozón helyezte előtérbe a kérdést, amikor több NATO-tagállamot, különösen Németországot bírálta, amiért nem tesznek elég erőfeszítést a GDP-hez viszonyított 2%-os kiadási küszöbérték teljesítésére.
