A Bavona-völgyben lévő kunyhókban nincsenek iPhone-töltők, mikrohullámú sütők, és még villanykapcsolók sem, a helyiek mégis jól megvannak.
Ijesztő és középkori életmód lehet ez azok számára, akik hozzászoktak a városi jómódhoz. A svájci Alpok déli részén található Bavona-völgyben mégis akadnak olyanok, akik szuperül elvannak a mai modern világ eszközei nélkül is. A Tolkien-könyvek hobbitlakásaihoz vagy egy mesebeli városhoz hasonló, barlangszerű lakhelyek a gigantikus kövek alatt és között húzódnak meg. Mindenhol elszórtan földrengésszerű sziklaomlások maradványai találhatók.
Ettől eltekintve a táj gyönyörű, már-már varázslatos.
„Manapság csak felrobbantjuk az útban lévő sziklákat” – mondta Flavio Zappa a Houses of Switzerland-nak. „De ez korábban nem volt lehetséges. Ezért az emberek alattuk, föléjük, bárhová, ahová csak tudták, építették otthonaikat.”
A szép vályúvölgyben fekvő, mindkét oldalán meredek sziklafalakkal körülvett terület kevesebb mint 2%-a szántóföld. A mezőgazdaságot alternatív módon vitték véghez a leleményes helyiek. Mindössze 1 négyzetméteres parcellákat használtak; a sziklák oldalában – néhol szédítő magasságban – teraszos kerteket vájtak, hogy élelmiszert termeljenek; míg a talajjal borított sziklák, az úgynevezett balòi, lehetővé tették kis konyhakertek telepítését.
„Sziklás, meredek és kíméletlen” – mondta Zappa.
A zord körülmények ellenére a Bavona-völgy lakói önszántukból élnek itt. Zappa szerint a helyiek az áram nélküli életet nem tekintik hátránynak. Megszokták, hogy fával tüzelnek, és gyertyát használnak, ha besötétedik. Legtöbben azért a telet a hágó alatt fekvő városokban, például Cavergnóban és Bignascóban töltik, ahol több kényelem és szolgáltatás áll rendelkezésre. Nyáron az állatokat felhajtják, hogy a Bavona-völgy hűvösebb, magasabb legelőin legeljenek.
Az embernek és az állatnak egyaránt meg kell birkóznia az élethez szükséges kis térrel. Míg a jószágok hatalmas kövek alatt, kiásott istállókban találnak menedéket, addig az emberek az ingatlanok növelése érdekében magas kőépületeket emeltek. Vannak házak, középkori templomok, kovácsműhelyek és miegymás. A Bavona-völgyben található települések nyomai 5000 évre nyúlnak vissza, bár a dél felé fekvő római nekropolisz azt mutatja, hogy az ókori európai birodalom már az i. e. első században is járt itt.
A kecskecsordák friss tejet és kemény sajtot adnak. A régió ma már híres teraszos „függő rétjei” segítettek a lakosoknak visszanyerni a földeket, hogy rozst, kölest, burgonyát, hagymát és kendert termeszthessenek.
A településekre 1955-ig nem jutottak el utak, így sokan elvándoroltak a környékről. Az 1950-es években a Bavona-völgybe megérkezett a vízenergia, a településeken élők nagy többsége viszont örömmel maradt a hálózaton kívül. A völgy 12 települése szavazásra gyűlt össze, és a 12-ből 11-en úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak a hálózathoz, és inkább egyszerűbben akarnak élni.
