India megmutatja a világnak azt, hogy a kiemelkedő gazdasági növekedés és a polgárok jóléte között nem sok összefüggés van.
A World Economic Outlook 2024 már második éve +6,5%-os éves GDP-növekedést jelez India esetében. Ez igazi rekord, mellyel az ázsiai ország felülmúlta az amerikai mutatót (+2,5%) és szó szerint földbe döngölte Európa 0,5%-os GDP-növekedését.
Elemzők szerint az elképesztő tempó folytatódni fog, rövid időn belül megelőzve Japánt és Németországot, 25 év múlva a teljes euróövezetet, 50 év múlva pedig az USA-t is.
Mindezt anélkül, hogy figyelembe vennénk az ország modernizációjának lehetséges felgyorsulását, amely már rendelkezik nukleáris technológiával és különböző élvonalbeli technológiai eszközökkel, és amely képes a világ élelmiszertermelésének 7,5%-át pusztán a munkaerő kihasználásával előállítani. Ijesztő makrogazdasági számok, amelyek azonban fájdalmasan törékenyek, ha a polgárok jólétét nézzük. Ez pedig egy újabb bizonyítéka arra, hogy a GDP nem egy nép jólétének mércéje. Az indiai növekedés ugyanis az alulfizetett emberi erőforrások kihasználásának végtelen lehetőségét mutatja, akik a túlélésre játszanak, nem a „jól élésre”.
Az Oxfam International legfrissebb adatai szerint a lakosság 50%-a (nagyjából 750 millió ember) az ország által megtermelt javak szánalmas 3%-án osztozik, így továbbra is abszolút szegénységben fuldokolva. Ez a nyomasztó helyzet érzékelhető a vidéki területeken, de még inkább a nagyvárosokban, ahol nem nehéz olyan családokkal találkozni, akik az utcán vagy szerencsés esetben szakadt és koszos sátrakban tengetik mindennapjaikat.
Mindezt súlyosbítja a higiéniai és egészségügyi helyzet, amely a legnépesebb városközpontokban még lehangolóbb. A nyomasztó szmog és a romos házak zökkenőmentesen váltakoznak a szeméttelepekkel, az emberméretű műanyagkupacokkal és nem utolsósorban a nyitott csatornákkal. A szent tehenek ürülékeit már észre se venni a temérdek hulladék között megbújva. Hiába a hatalmas gazdasági növekedés, az infrastruktúra mit sem változik.
A szennyvíz- és vízhálózat hiányosságai, a gyatra villamosenergia-elosztás, illetve az elavult és gyér számú autóút már csak hab a tortán. Egy erős ellentétekkel teli ország – amelyet minden bizonnyal mérsékel a vallásában, a hinduizmusban erősen gyökerező nép végtelen türelme, amely a következő reinkarnációban jobb életet remél – hiába produkál a politikusok és közgazdászok szemében elismerésre méltó gazdasági teljesítményt, a hétköznapi emberek életében nem sok pozitív változás következik be.
