Oroszország 2022 februárjában teljes körű indított inváziót Ukrajna ellen, ezzel magukra haragítva az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is. A nyugati blokk szankciós politikájának köszönhetően befagyasztották Oroszország külföldi eszközeit, elzárták őket a globális pénzügyi rendszertől és korlátozzák energiaexportját is.
Huszonhét hónappal a háború megkezdését követően az orosz gazdaság a folytonos nyomás ellenére jobban növekszik, mint a világ bármely gazdasága, azonban kérdés, meddig fenntartható ez.
A gazdasági szankciók hatása
Az orosz offenzíva gazdasági szankciót sorát zúdította az országra, a banki és pénzügyi szektor mellett kereskedelmi korlátozásokkal, vagyon-befagyasztásokkal és utazási tilalmakkal kell szembenéznie Moszkvának és az orosz társadalomnak. Az energetikai- és technológiai szektorok korlátozása mellett fegyverembargó is sújtja az országot, amely elsőre rémisztően hangzik gazdasági szempontból.
Azonban a „gyengítő” szankciók nem okoztak hiányt az orosz üzletekben, a Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint pedig Oroszország 3,2%-os gazdasági növekedést fog idén elérni, mely jelentősebb, mint a világ bármely fejlett gazdaságában. Oroszország ahelyett, hogy megtört volna a nyugati szankciók súlya alatt, új piacokat alakított ki Keleten és Délen, és habár számos nyugati cég kilépett az orosz piacról, termékeik még mindig eljutnak a boltok polcaira.
Elina Ribakova, a Nemzetközi Gazdasági Intézet (Peterson Institute for International Economics) vezető munkatársa szerint a szankciók kibillentették az országot a gazdasági egyensúlyából, ugyanakkor ezt követően alternatív megoldásokat találtak. Ezt erősíti meg az RTS Index alakulása is, amely, habár messze van a háború előtti, közel 2000 pontos szinttől, a háború kitörése óta több mint 40%-ot emelkedett.
A keleti szövetségesek szerepe
Moszkva az európai piacok helyett Kínát és Indiát részesíti előnyben az energiahordozók exportját illetően. Oroszország a 2022-ben a G7-ek és az EU vezetői által 2022 decemberében bevezetett ársapka-tervet meglehetősen egyszerűen megkerülte, olajexportból származó bevételeik nem csökkentek.
Azáltal, hogy Oroszország az egyik legnagyobb szereplő a globális energiapiacon, jó alkupozícióban találta magát a potenciális új piacain. Moszkva Kína legnagyobb olajbeszállítója lett, gazdasági együttműködésük pedig messze túlmutat az energiahordozók adásvételén. A két ország közötti kereskedelem tavaly rekordot döntött és elérte a 240 milliárd dollárt, Peking és Moszkva pedig felhagyott a dollár használatával, és új közös valuta után néztek.
Az orosz olajért cserébe a moszkvai és szentpétervári boltok polcain kínai digitális eszközök virítanak, az orosz autóipart pedig ledominálták a kínai autókereskedők és alkatrészgyártók.
Fenntartható-e az intenzív hadiipar
Amióta Oroszország elindította „különleges katonai műveleteit” Ukrajnában, a fegyvergyárak éjjel-nappal dolgoznak, és egyre több oroszt alkalmaznak a védelmi szektorban. Ez megemeli a hadiipari komplexum költségeit, minden más szektor kárára.
A 2020-as Nemzeti Projekt keretein belül Moszkva 400 milliárd dollárt tervezett költeni az ország infrastruktúrájának, közlekedésének és kommunikációjának a fejlesztésére. Ehelyett ez teljes egészében a hadiipari finanszírozásokra ment el, hosszabb távon pedig könnyedén tönkre tehetik a teljes gazdaságot.
Kétség sem fér hozzá, hogy Oroszország alkalmazkodott a háborús és szankciós nyomáshoz, ugyanakkor helytelen lenne azt a következtetést levonni, hogy az ország legyőzte a szankciókat. Habár a kezelésének módját sikeresen megtalálták, az egyre csak nehezedő nyomás nem szűnt meg.
Ez a cikk is érdekelhet: Az orosz cégek stabilcoinokat használnak a Kínával való tranzakciók lebonyolításához
