Négynapos munkahét: megvalósult utópia vagy modern trójai faló? Miközben a brit kormány a „rövidebb hét” bevezetésével készül felhatalmazni a munkavállalókat, egy szakértő figyelmeztet minket a munkavégzés e „csodapirulájának” lehetséges mellékhatásaira.
Az utóbbi években egyre nagyobb teret nyer egy alternatíva: a négynapos munkahét. A koncepció mögött az az elképzelés áll, hogy a kevesebb munkanappal a munkavállalók kevésbé égnek ki, boldogabbak és ezáltal produktívabbak lesznek. Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy négy nap alatt legalább ugyanannyi, ha nem több munkát tudnak elvégezni, feltéve, ha a jövedelmük nem csökken.
A rövidebb munkahét víziója: túl szép, hogy igaz legyen?
Képzeld csak el: három nap hétvége minden egyes héten. Mennyei lenne, igaz? De, ahogy a történelem is tanítja, ha valami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem igaz. Andre Spicer, a Bayes Business School professzora arra szólít fel, hogy nézzünk túl az arany ígéretének a csillogásán.
Mielőtt azonban vizet öntenénk a tűzre, adjuk meg a császárnak, ami a császáré – vegyük számba a rövidebb munkahét előnyeit. Vannak ugyanis tagadhatatlan előnyei:
- Csökkenti a szénlábnyomot: a kevesebb ingázás kevesebb kibocsátást jelent. Földanya ezt hálásan fogadná.
- Növeli a munkahelyi elégedettséget: boldogabb alkalmazottak, boldogabb főnök. Mindenki nyer.
- Nem befolyásolja a termelékenységet (legalábbis az irodai munkák esetében): ugyanaz a teljesítmény kevesebb idő alatt. Egyesek akár csak a 3 munkanappal is szívesen megpróbálkoznának. Hatékonyság mindenek előtt!
Visszatekintés a múltba: a történelem igazol minket
1919-ben az Egyesült Királyságban 54 óráról átálltak a 48 órás munkahétre. Az eredmény? A változtatás sem a termelékenységre sem a versenyképességre nem volt negatív hatással. Meglehet, hogy nem is annyira „sci-fi-téma” ez az elképzelés.
Ami az érem másik oldalát illeti…
Nem minden arany, ami fénylik. A rövidebb munkahét árnyoldalára figyelmeztet minket Spicer professzor. Íme a hátrányok:
- Hosszabb napok: a négy nap akár munkamaratonná is válhat.
- Viszlát, hálózatépítés! Eltűnnek azok a jó kávéfőzős beszélgetések, pedig ezek a karriered és az egészséged szempontjából hosszú távon fontosabbak lehetnek, mint gondolnád.
- Varázslat nem létezik: a 20%-os termelékenységnövekedés nem a semmiből jön. Készülj fel: izzasztó tempó vár!
Az akadémikus gondolatait összefoglalva a dolog lényege a következő: Rövid hetet akarsz? Készülj fel arra, hogy áldozatokat kell hoznod. Lehet, hogy hosszabb munkanapokat kell bevállalnod ahhoz, hogy képes légy fenntartani ugyanazt a jövedelemszintet. Ez olyan, mintha aközött választanál, hogy ma egy egész pizza vagy egész héten egy fél pizza. Dönteni kell…!
Rövidebb munkahét – tényleg megéri?
A rövidebb hét nyilvánvalóan olyan, mint a szabott öltöny: egyesek számára tökéletes, másoknak katasztrófa. Csodát jelenthet például a rugalmasan kezelhető adminisztratív munkakörökben. De az olyan iparágakban, amelyek állandó jelenlétet igényelnek, mint az egészségügy vagy a szolgáltatások?
Ez egy kétélű kard. Egyrészt nagyobb elégedettséget, kisebb környezeti terhelést és potenciálisan azonos termelékenységet ígér. Másfelől viszont a zsúfoltabb napok, az elveszett kapcsolatépítési lehetőségek és persze a jövedelem esetleges csökkenése mind kockázatot jelentenek. Készen állsz arra, hogy elfogadd a rövidebb munkahét lehetőségét annak minden előnyével és hátrányával együtt? Vagy inkább ragaszkodsz a régi, megszokott „nyolctól tizenhétig” tartó munkarendhez?
A négynapos munkahét bevezetése lehet a következő nagy durranás. De mint minden nagy változásnak, ennek is lesznek nyertesei és vesztesei.
