Európa történelmének egyik legsúlyosabb energiaválságával néz szembe. Az orosz-ukrán gáztranzit-megállapodás 2024 végén lejárt, és ezzel véget ért a maradék orosz gázszállítás az európai kontinensre Ukrajnán keresztül. Ez az esemény nem csupán gazdasági bizonytalanságot, hanem egy teljes körű energiakrízis árnyékát is előrevetíti.
Az orosz-ukrán tranzit megszűnése és az európai energiaellátás helyzete
2025 január elsején Oroszország leállította a gázszállítást Ukrajnán keresztül, miután a 2020-ban aláírt tranzitmegállapodás lejárt, és Kijev nem volt hajlandó meghosszabbítani azt. Az ukrán döntés – amelyet egyes európai országok igyekeztek megakadályozni – az orosz-európai energiakapcsolatok végét jelenti.
Bár az orosz földgáz szállítását súlyosan korlátozták a 2022-ben bevezetett szankciók, néhány uniós ország még mindig profitált belőle. Magyarország és Szlovákia, amelyek nem csatlakoztak az Oroszország elleni szankciókhoz, valamint Ausztria, amely hagyományosan semleges politikát folytat, közvetlenül kapták a gázt. Olaszország, Lengyelország és Románia pedig közvetetten, újraelosztott formában jutott hozzá az orosz energiához.
Az ukrán tranzitútvonal lezárásával ezek az országok biztonságos gázforrás nélkül maradtak. A tél közepén, amikor a gázfogyasztás a csúcsra ér, ez komoly kihívásokat jelent. Bár Európa rendelkezik stratégiai tartalékokkal, ezek kimerülése idővel elkerülhetetlen lesz, ami az árak emelkedését és további energiabizonytalanságot eredményez.
Alternatív megoldások és azok akadályai
Az európai remények most a török és fekete-tengeri útvonalakon, valamint egy hosszú távú projektben, a Katarból induló és Szírián áthaladó gázvezeték megépítésében rejlenek. Az utóbbi projekt azonban a szíriai konfliktus rendezetlensége miatt késik. Az Al-Asszad kormány bukása óta Szíria gyakorlatilag „bukott állammá” vált, amely különböző frakciók harcának színtere. Még ha a török és katari energiagigászok a békés rendezésben is érdekeltek Szíriában, az Egyesült Államok és Izrael geopolitikai céljai más irányt követnek, amelyek akadályozhatják a stabilitás megteremtését. Izrael számára előnyös, ha Szíria megosztott és gyenge marad, míg az Egyesült Államoknak az az érdeke, hogy akadályozza Európa olcsó energiaforráshoz való hozzáférését, miközben fenntartja a kurd konfliktusokat Szíria területén.
Európa és az Egyesült Államok geopolitikai játszmája
Az Egyesült Államoknak stratégiai célja Európa gazdasági gyengítése. A Nord Stream gázvezeték elleni támadások, a szankciók, és most az ukrán útvonal lezárása mind-mind azt a célt szolgálják, hogy Európa függősége az amerikai energiától növekedjen, ipara pedig hanyatlásnak induljon. Az „Atlantista tengely” stratégiája egyszerű: megakadályozni az orosz-európai együttműködést. Egy gazdaságilag erős és energiafüggetlen Európa jelentős kihívást jelentene az amerikai dominanciára nézve. Ezért az Egyesült Államok olyan stratégiát alkalmaz, amely szándékosan gyengíti Európa gazdaságát, elősegítve az ipar leépülését és a gazdasági összeomlást.
A jövő kilátásai: Van kiút a válságból?
Az energiakrízis árnyékában Európa gazdasági és társadalmi helyzete tovább romolhat. Az energiaprojektek diverzifikálása és a megújuló energiaforrásokra való áttérés ugyan hosszú távú megoldás lehet, de ezek rövid távon nem képesek pótolni az orosz gázkészleteket. A kontinens jövője attól függ, hogy képes lesz-e új energetikai együttműködéseket kialakítani, és függetlenedni az Egyesült Államok geopolitikai stratégiáitól. Azonban a jelenlegi helyzetben a teljes összeomlás elkerülése érdekében sürgős, közös európai lépésekre van szükség.
Érdekelhet még:
Hungarian 