Napjainkban a boltokban kapható termékek szinte mindegyikén található lejárati dátum, vagy ha nincs ilyen, akkor sem marad meg sokáig a megfelelő minőségük, állaguk. Pedig van néhány olyan természetes termék (semmiképp nem ultrafeldolgozott), amely megfelelő körülmények között akár több száz, sőt több ezer évig is eláll – ilyen például a méz. Az elmúlt évtizedekben régészek tökéletes állagú, fogyasztható mézzel teli edényeket találtak az ókori egyiptomi, 3000 éves sírkamrákban.
Bár hihetetlennek tűnik, ez egy rendkívül pontos kémiai egyensúly eredménye, amellyel egyetlen más élelmiszer sem rendelkezik. Az ilyen hosszú fogyaszthatósági idő kulcsa az alacsony víztartalom, a magas cukor- vagy sókoncentráció, illetve az erősen savas vagy erősen száraz közeg, ahol a mikroorganizmusok nem tudnak megélni. Természetes formájában a méz pedig igen alacsony nedvességtartalmú, köszönhetően annak, hogy a méhek a szárnyukkal szárítják ki a virágokból gyűjtött nektárt. Ebben a környezetben nagyon kevés baktérium vagy mikroorganizmus képes túlélni, egyszerűen megfulladnak.
Ahol alig van vagy egyáltalán nincs víz, ott semmi sem tud megtelepedni, ami megronthatná a mézet. A méz emellett savas, pH-értéke 3 és 4,5 között mozog, ami szinte mindent elpusztít, ami megpróbálna elszaporodni benne. És ami esetleg mégis túlélné, az sem tudna ellenállni a méz legfőbb fegyverének, a hidrogén-peroxidnak. Ez a méhek gyomrában lezajló kémiai folyamatoknak köszönhető. Ezek a kis lények egy glükóz-oxidáz (GOx) nevű enzimet termelnek, és amikor visszaöklendezik a nektárt, hogy mézet készítsenek belőle, ez az enzim keveredik a nektárral, amely aztán két melléktermékre bomlik: glükonsavra és hidrogén-peroxidra. A hidrogén‑peroxid azért akadályozza meg a mikroorganizmusok szaporodását, mert oxidatív károsodást okoz a sejtekben, amitől azok elpusztulnak vagy működésképtelenné válnak.
A méz mindenre is jó
Nem meglepő ilyen tulajdaonságokkal, hogy a méznek fontos szerepe van az orvoslásban és az egészség megőrzésében is. Fertőtlenítő tulajdonságainak köszönhetően már az i. e. 2100–2000 körülre datált sumér agyagtáblákon is van nyoma annak, hogy égési sérülések és sebek kezelésére használták. Az ókori egyiptomiak szintén rendszeresen alkalmazták gyógyászati célokra, kenőcsöket készítettek belőle bőr- és szembetegségek kezelésére. Ők úgy is gondolták, hogy a méh isteni ajándék, hiszen a napistenük, Ré könnyeiből született.
Ami természetesen minden tulajdonság mellett kritikus tényező, az a tárolás. Az iparilag előállított, boltokban kapható méz fűtési és szűrési eljárásnak köszönhetően őrzi meg minőségét, ami eltávolítja az összes szennyeződést, míg a kézműves méz még kristályosodhat is. Viszont ez csak addig marad tökéletesen fogyasztható állapotban, amíg a tárolóedény megfelelően zárva van.
A méz többféle módon támogatja az emberi szervezetet: természetes antioxidánsai segítik a sejtek védelmét az oxidatív stresszel szemben, miközben enyhe antibakteriális hatása hozzájárulhat a fertőzések elleni védekezéshez. Energiát adó, gyorsan hasznosuló cukrokat tartalmaz, amelyek kíméletesebbek a szervezethez, mint a finomított cukor. Emellett a méz jótékonyan hathat a torokra és a felső légutakra, valamint egyes kutatások szerint támogathatja az emésztést is.
Cikkünk főszereplője most ugyan a méz volt, de azért van még néhány élelmiszer, ami nagyon sokáig fogyasztható. A szárított hüvelyesek, mint bab vagy borsó akár évtizedekig fogyaszthatóak, de jó tárolás mellett a fehér rizs is évtizedeken át fogyasztható marad. A só, a cukor vagy éppen az ecet szintén ilyenek.
