Amikor a szélmalmokra gondolunk, általában a modern, 100 méter magas szélkerék vagy a hollandiai malmokkal díszített táj jut az eszünkbe.
De gondoltad volna, hogy az eredeti szélmalmot a perzsák találták fel? És azt, hogy a legrégebbi malom már 1000 éve megállás nélkül forog?
Az 1000 éves malmok
Az északkelet-iráni Nashtifan faluban Mohammad Etebari egy ősi hagyomány utolsó őrzője. Az idős Etebari annak szentelte életét, hogy a város néhány tucat történelmi szélmalmát forgásban tartsa.
A természetes agyagból, szalmából és fából készült szélmalmok a becslések szerint 1000 éve őrlik a gabonát. A függőleges tengelyű malmokat valószínűleg a perzsák találták fel a 6–8. században. Ez a kialakítás az évszázadok során elterjedt a világban, és később mások, köztük a hollandok is átvették.
A nashtifani szélmalmok mindegyike nyolc kamrából áll, és mindegyik kamrában hat lapát található. Ahogy a szél befúj a kamrákba, megforgatja a lapátokat, amelyek a köszörűköveket hajtják. A szerkezetek magassága akár a 20 métert is elérheti.
Egy olyan világban, ahol a függőleges tengelyű szélturbinák újkeletű hóbortnak tűnnek, érdekes látni, milyen is volt az eredeti felépítés. Érdekesség, hogy a szél sebessége a régióban akár a 100 km/órát is elérheti.
Végleg leállhatnak a szélmalmok?
Bár Etebari feltette életét a szélmalmok életben tartására, nem tudja, mennyi ideje van még, és a fiatalabb generáció tagjai közül senkit sem érdekel a napi karbantartással járó nehéz munka. Pedig rendszeres odafigyelés nélkül a szélmalmok, amelyek a várost a turisták térképére tették, egy nap talán leállnak majd.
A szélmalmokat 2002-ben Irán nemzeti örökségként ismerte el. Jövőjük azonban továbbra is bizonytalan. A gabonaőrlésnek ma már ezerszer hatékonyabb módjai vannak. Bár a turizmusból sokat nyerhetnek a helyiek, Etebari nem tudja, hogy ha ő már nem lesz, lesz-e valaki, aki a szélmalmokat tovább fogja működtetni. Ha a malmok leállnak, a történelem egy darabja végleg elveszhet.
Kapcsolódó:
