Szinte hihetetlen, de mégis igaz: létezik egy férfi Franciaországban, aki normális, egészséges életet él annak ellenére, hogy agyának 90%-a sérült. Ez a rendkívüli eset arra készteti a tudósokat, hogy újragondolják, mi is a tudatosság biológiai alapja.
Évtizedek kutatásai ellenére a tudatosság – vagyis annak érzékelése, hogy létezünk – még mindig rejtélyes. Sok tudós úgy véli, hogy a tudatosság fizikai forrása az agyban keresendő, de hogyan lehet, hogy valaki neuronainak nagy részét elveszítve is tisztában van önmagával és környezetével?
Az első esetet 2007-ben a The Lancet szaklap írta le; ez azóta is fejtörést okoz a kutatóknak. A cikk szerint a férfi 44 éves volt akkor, és bár személyazonosságát nem hozták nyilvánosságra, a kutatók azt állapították meg, hogy szinte egész életét úgy élte, hogy nem is tudta, valami nincs rendben vele.
Csak akkor fordult orvoshoz, amikor enyhe gyengeséget érzett a bal lábában, és az agyi vizsgálatok során kiderült, hogy szinte a teljes koponyáját folyadék tölti ki. Az agyszövetből mindössze egy vékony külső réteg maradt meg, miközben agyának belső része szinte teljesen eltűnt.
Az agykárosodás és a tudatosság rejtélye
Az orvosok úgy vélik, hogy a férfi agyának jelentős része fokozatosan pusztult el az elmúlt 30 év során a folyadék felhalmozódása miatt. Ezt az állapotot hidrokefáliának nevezik, és már csecsemőkorában diagnosztizálták nála. Bár kezelték egy cső beültetésével, ez 14 éves korában eltávolításra került, és azóta az agyának nagy része látszólag elpusztult.
Mindezek ellenére a férfi nem mutatott súlyos szellemi fogyatékosságot – bár alacsony, 75-ös IQ-val rendelkezett, mégis állami hivatalnokként dolgozott. Házas volt, két gyermeket nevelt, és viszonylag egészséges életet élt.
Esettanulmánya nemcsak azt kérdőjelezi meg, hogy mi szükséges a túléléshez, hanem azt is, hogy mit értünk tudatosság alatt.
Korábban a kutatók úgy gondolták, hogy a tudatosság bizonyos agyi területekhez, például a klaustrumhoz – egy vékony neuronréteghez, amely a főbb agyterületek között helyezkedik el – vagy a látókéreghez köthető.
De ha ezek az elméletek helytállóak lennének, akkor a férfi nem lehetne tudatos, hiszen agyának jelentős része károsodott.
Egy új elmélet: a radikális plaszticitás tézise
Axel Cleeremans, a Brüsszeli Szabadegyetem kognitív pszichológusa szerint a tudatosságot nem egyetlen meghatározott agyterület hozza létre. Ehelyett azt feltételezi, hogy az agy folyamatosan „tanulja” a tudatosságot, újra és újra.
„A tudatosság az agy nem konceptuális önelmélete, amelyet tapasztalati úton szerez – azaz tanulással, az önmagával, a világgal és más emberekkel való interakció révén”, magyarázta Cleeremans.
Cleeremans először 2011-ben publikálta ezt az elméletet, amelyet „radikális plaszticitás tézisének” nevezett el, és amely szerint a tudatosság helye rugalmas, különböző agyterületek között újra és újra megtanulható.
Elmélete szerint a tudatos ember nemcsak tud valamit, hanem tudja azt is, hogy tudja – ez az öntudat alapja. A férfi agyának maradék neuronjai képesek voltak létrehozni egy elméletet önmagukról, így a férfi továbbra is tudatos maradt.
Az agy elképesztő alkalmazkodóképessége
Ez az eset lenyűgöző bizonyítéka annak, hogy az agy milyen rugalmas és alkalmazkodó. Az agy képes új szerepeket elsajátítani sérülés esetén, ami reményt adhat a neurodegeneratív betegségek visszafordításának lehetőségére.
Például nemrégiben a tudósok optogenetikai módszerekkel serkentették az agysejteket újbóli növekedésre, aminek köszönhetően részben visszaállították a látást vak egereknél. Ez a technika fényérzékeny fehérjéket használ, amelyeket génmódosítással juttatnak be a retina sérült sejtjeibe, és az agy plaszticitásának köszönhetően képesek új funkciókat kialakítani. Az eredmények reményt adnak a látásvesztéssel járó betegségek jövőbeni kezelésére.
