Amikor 2024. július 30. és augusztus 5. között szélsőjobboldali, bevándorlásellenes tüntetések és zavargások voltak Angliában és Észak-Írországban, sokan beszéltek arról, hogy az Egyesült Királyság milyen közel áll egy valódi polgárháborúhoz. Az akkor főleg Southportban történtek okairól és implikációiról (mint a tömeges megfigyelésről) megoszlanak a vélemények, de a polgárháborús retorikát időről-időre felkapják. Mint most David Betz, a londoni King’s College professzora, aki szerint a polgárháború számos előfeltétele ma is fennáll Nagy-Britanniában. Többféle érvet sorakoztat fel emellett. Például társadalmi kohézióról szóló tudományos tanulmányok, a polgárháború ok-okozati elmélete és a társadalmi attitűdökre vonatkozó felmérések alapján vázolta fel elméletét.
Eszerint az elit túlhatalma, a frakciók polarizációja, a bizalom összeomlása, a gazdasági nyomás és a korábban homogén társadalomban a többségi lakosság vélt leminősítése mind részei egy puskaporos hordónak. A jelenlegi dinamika Betz szerint a muszlim közösségen belüli radikalizálódott frakciók és egy kialakulóban lévő nacionalista mozgalom közötti konfliktus kialakulására mutat. A videó, amiben Betz kifejti elméletét:
Betz elmélete és az azt alátámasztó adatok
A maoista modell levezetésével Betz professzor azt is állítja, hogy az úgynevezett nativisták (akik nem relative új bevándorlók) az első fázisban vannak, az úgynevezett védekező fázisban. Ez az amelyben a csoport elkezd szerveződni, propagandát terjeszteni és tudatos követői közösséget építeni. Mao egyébként a felkeléseket, lázadásokat három szakaszba sorolta modellében. Ebben a modellben a professzor állítása szerint az iszlamisták a második fázisban vannak – amikor félig-meddig rendszeresen előfordulnak erőszakos támadások, katonai struktúra alakul ki. Viszont még nem elég erősek ahhoz, hogy kikezdjék az állam erőszakmonopóliumát. Tegyük hozzá, hogy Betz szerint és sok más vélemény szerint is a harmadik, tényleges lázadó szakaszt nem fogja elérni egyik csoport sem. Leginkább az egyértelmű földrajzi eloszlás hiánya miatt. Hogy ebben mi az igazság, azt mindenki döntse el maga, de lehet könnyedén találni tanulmányokat és dokumentumokat, amelyek szerint ez valóság lehet. Persze az ellenkező állítás alátámasztására ugyanígy.
Például egyes meglátások szerint bedőlt a közbizalom az állam irányában. Ez mondjuk nem csak Nagy-Britanniára igaz, de egy 2024-es felmérés szerint soha nem volt ilyen alacsony az angolok kormányzati rendszerbe vetett bizalma, mint most. Azok aránya, akik már semmilyen kormányzatban nem bíznak, elérte a 45%-ot. Ez a trend pedig potenciálisan összetörheti a törékeny társadalmi békét. Az államba vetett bizalom az, ami egyébként egyesíti a multikulturális társadalom különböző csoportjait. Enélkül silók és klikkek, zárt csoportok jöhetnek létre. A közbizalmat az elit arroganciája erodálta, és ez az arrogancia nem mutatja a csökkenés jeleit.
Az elitnek oda kell figyelnie a közvéleményre
A politikai elit egyes meglátások szerint nem csupán tömeges bevándorlást kényszerít a vonakodó lakosságra, hanem aktívan diszkriminálja a fehér többséget. Volt egy olyan jelentés még 2023 nyarán, ami arról írt, hogy a Királyi Légierő jogellenesen diszkriminálja a fehér férfiakat a sokszínűség növelését célzó kampányban. De hasonló, a sokszínűségre fókuszáló kampányról írtak az egészségügy vagy éppen egyes rendőri szolgálatok kapcsán is. A Southportban történtek is megosztóak voltak más események tükrében. Mert a southporti, nacionalista tüntetőkkel szemben erőszakosan lépett fel a rendőrség, miközben állítólagosan egy Harehills-i esetben pedig megfutamodtak. Sokak szemében ez a kontraszt élesen szemléltette azt a rendszert, amely már nem kezeli polgárait a törvény szemében egyenlőként. Ugyanígy éreztek azok, akik a southporti eset kapcsán akár tweetek miatt kerültek a rendőrség célkeresztjébe.
Nagy-Britannia már most is frakciókon belüli polarizációval néz szembe egyes közösségein belül. Tavaly négy független parlamenti képviselőt választottak meg, azért mert vallási indíttatásból az Izrael-Hamász háborúval foglalkoztak. Ráadásul a kormány adatai szerint az Egyesült Királyságban mintegy 40000 iszlamista szerepel a terrorizmus elleni megfigyelési listán. A közösségek közötti erőszak Birmingham utcáin hinduk és muszlimok között, valamint London utcáin eritreaiak és etiópok között is zajlik. Ha ehhez hozzáadjuk a gazdasági nyomást (akár a gazdasági stagnálást, akár a lakhatási problémákat), akkor látható, hogy Betz elméletében akár még lehet is valami. Nagy-Britannia kormányának tehát oda kell figyelnie közösségeire és aggodalmaikra, ha meg akarja előzni, hogy ennél súlyosabb helyzet alakuljon ki.
