Július elején jelentette be az Európai Űrügynökség (ESA), hogy szakértői egy gyorsan mozgó, rejtélyes objektumot figyelnek, amely minden valószínűség szerint a Naprendszeren kívülről érkezett. Az A11pl3Z kódjelű égitest jelenleg a Jupiter pályájának környékén jár, és a Mars felé tart, de előreláthatólag nem kerül a Mars pályáján belülre. Amennyiben megerősítést nyer csillagközi eredete, ez mindössze a harmadik ismert objektum lenne, amely áthalad a Naprendszeren egy másik csillagrendszerből érkezve. A Planetary Defenders néven emlegetett bolygóvédelmi csapat az ESA-nál világszerte teleszkópokkal követi nyomon a rendkívüli égi jelenséget, és az amerikai NASA szakemberei is megerősítették, hogy monitorozzák az objektum pályáját. Aggodalomra semmi ok – a számítások alapján az A11pl3Z nem jelent veszélyt a Földre, mivel nem fogja megközelíteni bolygónkat.
A felfedezés körülményei
Több obszervatórium is közreműködött az új csillagközi látogató azonosításában. Az objektum először a NASA Hawaii-n működő ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) égboltfelmérő rendszerének felvételein bukkant fel – utólagos elemzés szerint már 2025. június 25. és 29. között rögzítették a nyomát. Az A11pl3Z jelű égitestet végül július 1-jén sikerült egyértelműen beazonosítani az ATLAS egyik chilei távcsövével, majd másnap a chilei Deep Random Survey nevű távcső is megerősítette a megfigyelést. A Nemzetközi Csillagászati Unió Minor Planet Center (Kisbolygóközpont) nevű szervezete július 1-jén felvette az objektumot a Föld-közeli égitestek megerősítésére szolgáló listájára. Bár további megfigyelések szükségesek a pontos pálya meghatározásához és az eredet megerősítéséhez, a korai számítások máris arra utalnak, hogy ez az objektum valóban a csillagközi térből érkezett: nagy sebessége és pályája alapján elég lendülettel bír ahhoz, hogy lassulás nélkül átszáguldjon a Naprendszeren.
Az A11pl3Z jelű csillagközi objektum első teleszkópos felvétele 2025. július 2-án készült. A kép közepén, sárga jelöléssel látható halvány folt maga az objektum (Filipp Romanov felvétele, Chile).
Érdekesség, hogy a felfedezés híre nem a szokványos sajtóközlemény formájában terjedt el először, hanem az ESA operatív csapata egy új közösségi oldalon tette közzé. Az ESA Operations nevű profil a Bluesky hálózaton azt írta július 2-án hajnalban, hogy „a csillagászok feltehetőleg felfedezték a harmadik csillagközi objektumot, amely áthalad a Naprendszeren! Az ESA bolygóvédelmi szakértői (Planetary Defenders) jelenleg is az egész világon működő teleszkópokkal figyelik az A11pl3Z jelű objektumot.” Ezzel a bejelentéssel vált széles körben ismertté a különös égitest létezése.
Szokatlan pálya és extrém sebesség
Az A11pl3Z pályáját mutató sematikus ábra a Naprendszer belső bolygóival. A kék színű hiperbolikus pályaív jelzi, hogy az objektum a Jupiter térségéből indulva keresztezi a belső bolygók régióját, majd távozik a Naprendszerből. A számítások szerint október elején mintegy 0,2 CSE távolságban halad el a Mars mellett, majd október végén 1,35 CSE-re közelíti meg a Napot (Forrás: Catalina Sky Survey).
Az A11pl3Z rendkívül szokatlan pályán halad: a kiszámított pálya excentricitása megközelíti a 6,0 értéket, ami messze meghaladja bármely Naprendszerünkben keringő bolygó vagy üstökös excentricitását. (Összehasonlításképpen: a zárt ellipszispályák excentricitása 1 alatt van, a parabola 1,0, míg az 1-nél nagyobb excentricitású pálya hiperbolának minősül, ami nyitott, nem kötött pályát jelent.) A 6-os excentricitás azt mutatja, hogy az objektum pályája hiperbolikus, tehát nem a Nap körül keringő égitest, hanem a csillagközi térből érkező látogató. Ráadásul a pálya nagyon nagy hajlásszögű (kb. 175°-os inklinációjú), azaz szinte „fejjel lefelé” szeli át a Naprendszert a bolygók átlagos síkjához képest. Mindez megerősíti, hogy az A11pl3Z valóban egy idegen csillagrendszer szülötte lehet.
A különös objektum száguldása is figyelemre méltó. Jelenlegi sebességét mintegy 60–66 km/s nagyságrendűre becsülik, ami körülbelül 215–240 ezer km/óra sebességnek felel meg. Josep Trigo-Rodríguez asztrofizikus (az Institut de Ciències de l’Espai, Barcelona munkatársa) rámutatott, hogy az objektum „szokatlan pályája és rendkívüli sebessége” egyaránt arra utal, hogy nem a Naprendszerünkben keletkezett. Ilyen tempó mellett az A11pl3Z számára a Nap gravitációs vonzása sem elegendő ahhoz, hogy befogja: a tárgy várhatóan áthalad a belső Naprendszeren, majd örökre visszatér a csillagközi térbe, folytatva kozmikus utazását a Tejútrendszerben.
A számítások szerint az objektum 2025. október 3-án közelíti meg legjobban a Marsot, mintegy 0,2 csillagászati egységre. Október 29-én kerül a legközelebb a Naphoz (1,35 CSE), majd október 30-án a Földhöz is – szintén körülbelül 1,35 CSE-re. Ekkor azonban a Föld a Nap túloldalán lesz, így nem figyelhetjük meg közelről az áthaladását. Az objektum sem a Marsra, sem a Földre nem jelent veszélyt.
Üstökös vagy aszteroida?
Egyelőre nem tudni, hogy az objektum egy szilárd, kőzetes aszteroida, egy jeges üstökös, vagy valami teljesen más. Kezdetben nem mutatott üstökösre jellemző aktivitást, de a friss megfigyelések alapján már halvány kóma is látható körülötte, ami az üstökös mivoltát erősíti. Ezt támasztja alá az is, hogy hivatalos neve C/2025 N1 (3I/ATLAS) lett: a „C” jelölés üstököst, a „3I” pedig a harmadik csillagközi égitestet jelöli, amelyet valaha észleltek.
Kapcsolódó tartalom: Mitől olyan fontos a világűr, hogy egyre inkább a fegyverkezés célpontjává válik?
A becslések szerint az objektum átmérője 20 és 40 km között lehet – vagyis egy kisebb város méretével vetekszik. Jelenleg nagyon halvány (18–19 magnitúdós), de ahogy közeledik a Naphoz, augusztusra akár 16 magnitúdóig fényesedhet, így már amatőr távcsövekkel is megfigyelhető lesz. A kutatók bíznak benne, hogy a Vera C. Rubin Obszervatórium és a James Webb űrtávcső segítségével sikerül részletesebb adatokat is szerezni, amelyek közelebb vihetnek az objektum eredetének megértéséhez.
Korábbi csillagközi látogatók
Csak az utóbbi években vált bizonyossá, hogy más csillagrendszerekből is áthaladhatnak égitestek a Naprendszeren. Az első ismert ilyen objektumot 2017-ben fedezték fel – ez volt az ʻOumuamua, egy titokzatos, hosszúkás alakú égitest, amelyről máig nem tudni biztosan, hogy aszteroida, üstökös vagy valami más volt-e. 2019-ben követte a 2I/Borisov, egy valódi üstökös, amelynek gáz- és porcsóváját sikerült megfigyelni. Ez volt az első alkalom, hogy a tudósok egy csillagközi eredetű üstökös anyagát közvetlenül vizsgálhatták.
Az Oumuamua feltételezett kinézete.
Ez mindössze a harmadik ismert csillagközi objektum lehet, így az A11pl3Z valódi ritkaságnak számít. Az ilyen égitestek segíthetnek többet megtudni más csillagrendszerek anyagáról és folyamatairól. A kutatók szerint a jövőben egyre több ilyen látogatót észlelhetünk, ahogy fejlődnek a megfigyelőrendszerek – hiszen ezek az objektumok eddig főként azért kerülhették el a figyelmünket, mert aprók, halványak és rendkívül gyorsak.
Fantázia és valóság: idegen űrhajó vagy „űrszikla”?
Egy másik csillagrendszerből érkező rejtélyes objektum felbukkanása természetesen felkelti az emberek képzeletét. Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon nem egy idegen civilizáció űrhajójáról van szó? Az Oumuamua esetében is születtek olyan merész hipotézisek, amelyek szerint földönkívüli eredetű technológiai eszköz lehetett. A mostani eset kapcsán azonban a tudósok hangsúlyozzák, hogy semmi jel nem utal mesterséges eredetre – az A11pl3Z minden jellemzője magyarázható természetes módon, egy csillagközi aszteroida vagy üstökös viselkedéseként.
Érdekességként érdemes felidézni Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász 2011-es gondolatkísérletét, miszerint egy földönkívüli invázió fenyegetése globális beruházási hullámot indíthatna el, amely akár másfél év alatt véget vetne a gazdasági válságnak. Bár természetesen nem kívánt valódi idegen támadást, sokan most tréfásan megjegyzik: talán Krugman örülne, ha végre egy űrhajó bukkanna fel. Ehelyett azonban most is csak egy különleges űrsziklát figyelhetünk meg – nem egy Halálcsillagot –, amely bepillantást enged egy távoli világ anyagába és történetébe.