Egy orosz hadiüzem titkos működéséről szóló új riport nyilvánosságra hozta, hogy tizenévesek is részt vesznek a Geran–2 (Shahed–136) típusú öngyilkos drónok gyártásában. A világ legnagyobb ilyen jellegű gyára Tatarosztánban, Yelabuga városának közelében található, és jelenleg kulcsszerepet játszik Oroszország ukrajnai hadműveleteiben.
Fiatal munkások a gyártósoron
A létesítmény működéséről először az orosz védelmi minisztérium Zvezda nevű televíziós csatornája közölt belső felvételeket, ahol világosan látszik: a gyártósoron tucatnyi fiatal dolgozik. Ezek a diákok jellemzően 15–18 év közöttiek, és közvetlenül a környékbeli technikumokból kerülnek be a gyárba. A Zvezda riportja szerint a munkatársak jelentős része már kilencedik osztály után munkába áll, és számítógépes tervezésen, elektronikai összeszerelésen, illetve alapkomponensek kezelésén dolgoznak. Az alacsony életkor ellenére sokuk napi 12–15 órát tölt a gyárban, pihenő nélkül, zárt rendszerben. Az alkalmazottak havonta mintegy 30–40 ezer rubel fizetést kapnak, ami körülbelül 335–445 dollárnak felel meg.
Az ipari méretű drónhadviselés gépezete
Az üzem kapacitása megdöbbentő: 2025 első felében becslések szerint több mint 18 000 drónt gyártottak le, és a havi gyártási ütem meghaladja az 5000 egységet. A termelés gyors üteme lehetővé teszi, hogy Oroszország éjszakánként több száz vagy akár ezer drónt is bevethessen Ukrajna ellen. Július 9-én például 741 drón és rakéta zúdult ukrán városokra, ami a háború eddigi legnagyobb támadássorozata volt. A Geran–2, amely az iráni Shahed–136 orosz változata, viszonylag olcsó: egy darab előállítása mindössze 30 000–80 000 dollárba kerül. Ehhez képest az ukrán légvédelem által használt Patriot rakéták darabonként több mint 4 millió dollárba kerülnek, így a költségarány egyértelműen az orosz stratégia javára billen.
A gyárban nemcsak összeszerelés zajlik, hanem teljes gyártási infrastruktúra is kiépült: fémtalapzatok, öntödék, kovácsműhelyek, tesztpályák és elektronikai laborok is működnek az üzemen belül. A gyártás három szakaszban épült ki: kezdetben iráni alkatrészekből szerelték össze a drónokat, később saját orosz gyártással váltották ki a külső függőséget, majd elindult a sorozatgyártás. Az épület az Alabuga nevű különleges gazdasági övezetben helyezkedik el, közel a Kazány (Kazan) melletti Kama-folyóhoz, így szükség esetén akár közvetlen tengeri úton is beszerezhető iráni technológia a Kaszpi-tengeren keresztül.
Kapcsolódó tartalom: Trump Oroszország részeként ismerné el a Krím-félszigetet
Az újabb orosz modelleket már matt fekete festéssel gyártják, hogy éjszakai támadások során nehezebben észlelhetők legyenek radarokkal vagy reflektorokkal. A drónokat gyakran amerikai gyártású, átalakított Dodge Ram pickupokból indítják útnak, ami látszólag megsérti a Nyugat által bevezetett export tilalmakat. Mindez azt mutatja, hogy Oroszország nemcsak katonailag, hanem technológiailag is új szintre emelte a drónháborút – immár a tömeges alkalmazás logikájára építve.
Etikai és geopolitikai aggályok
Etikai és nemzetközi jogi szempontból is súlyos kérdéseket vet fel, hogy fiatalkorúakat vonnak be egy hadászati célokat szolgáló ipari tevékenységbe. A tinédzserek gyártási folyamatba történő bevonása nemcsak munkajogi aggályokat kelt, hanem a katonai propaganda eszközévé is teszi őket. Mindez egy olyan geopolitikai helyzetben történik, ahol az orosz stratégia egyre inkább a mennyiségi nyomásgyakorlásra és a morális megtörésre épül. Több európai katonai szakértő is figyelmeztetett: ha a Nyugat nem talál gyors, költséghatékony ellenlépést, Ukrajna védelme súlyos nyomás alá kerülhet.
