A világ nyolcadik legmélyebb tava, az Iszik-köl a Tien-san nyugati láncai között fekszik, Kazahsztán és a kirgiz fennsík találkozásánál. A tó északi-nyugati partvidéke alatt most olyan leletek kerültek elő, amelyek egy elveszett középkori településre és egy iszlám temetőre, egy úgynevezett nekropoliszra utalnak. Orosz, kirgiz és nemzetközi régészek az idei ősszel négy víz alatti helyszínen dolgoztak, és az eddig feltárt szerkezetek, kerámiák és temetkezések együttese alapján egy nagy kiterjedésű, a Selyemút forgalmába bekapcsolódó város körvonalai rajzolódnak ki. A kutatók szerint a település egy 15. századi földrengés során részben a víz alá kerülhetett.
Kereskedelmi központ a Selyemút peremén
A feltárt helyszínek a Toru-Aygyr komplexumhoz köthetők, amely fontos csomópontja lehetett a Közép-Ázsiát a Földközi-tengerrel összekötő karavánút-hálózatnak. A terepi megfigyelések arra utalnak, hogy a város lakossága már a katasztrófa előtt megfogyatkozott vagy elvándorolt, és a későbbi századokban a térségbe nomád népesség költözött. A történeti források és a régészeti adatok összhangban vannak: a 9–13. században a terület a török Karahanida állam befolyása alatt állt, majd a 13. századtól, a Arany Horda idején az iszlám széles körben elterjedt. A vallási és politikai váltások nyomai az anyagi kultúrában is visszaköszönnek.
Ez is érdekelhet: Új Selyemút, régi játszmák – hogyan terjeszti a befolyását Kína?
Téglafalak a hullámok alatt: mecset, fürdő vagy iskola?
Az első vizsgált helyszínen égetett téglából készült falmaradványok kerültek elő. A szerkezet jellege alapján a régészek több értelmezést is mérlegelnek: lehetett mecset, gőzfürdő vagy akár vallási oktatóhely, azaz madrásza. A romok között őrlőkő is előkerült, ami gabonafeldolgozásra utal. A faelemeket dendrokronológiai (évgyűrűs) kormeghatározásra küldték, hogy pontosítsák az építési és használati fázisokat. A tóból kiemelt kerámiatöredékek a mindennapi élet és a helyi kézműipar lenyomatai, a stílusjegyek pedig regionális kapcsolatokra, távolsági cserére is rámutatnak.
Középkori iszlám temető a tómederben
A második lelőhely különlegessége egy 13–14. századra datálható muszlim nekropolisz. A mintegy 300×200 méteres terület sírjai az iszlám hagyományoknak megfelelően tájoltak, és a víz alatti környezetnek köszönhetően több temetkezés meglepően jó állapotban maradt fenn. A partszegély hullámverése ugyanakkor gyorsítja az eróziót, ezért a dokumentálás és a konzerválás időkritikus feladat. A temető jelenléte megerősíti, hogy a tó partján álló település vallási élete szervezett volt, és erős regionális kapcsolatokkal rendelkezett a késő középkorban.
Nagyméretű tárolóedény és rétegzett múlt
A harmadik helyszínen középkori kerámiák mellett egy helyben álló, nagyméretű tárolóedényt, úgynevezett khumot azonosítottak. A korsó a tófenék üledékébe ágyazódva maradt meg, és a következő szezonban tervezik a kiemelését. Ugyanitt három, más jellegű temetkezés is előkerült, amelyek egy korábbi, a város történetében mélyebben fekvő rétegre utalnak. A negyedik helyszínen kör és négyszög alaprajzú építményalapokat mértek fel; ezeknél az üledékmag-fúrások a környezeti változások és a településfejlődés hosszú távú rekonstruálását teszik lehetővé.
Modern technika ősi város szolgálatában
A csapat nagy pontosságú víz alatti drónokkal készített térképeket a romokról, ami egyrészt segíti a mentést és a kutatást, másrészt digitális alapot ad a jövőbeli monitoringhoz. A műszeres felmérések és a rétegtani vizsgálatok kombinációja lehetővé teszi, hogy a kutatók ne csak az épületek funkcióit és korát, hanem a tómeder változásait, a vízszint-ingadozásokat és a nagyobb geológiai események – például a feltételezett 15. századi földrengés – hatását is rekonstruálják.
Mit mesél mindez a Selyemút világáról?
Az Iszik-köl alatti város és a nekropolisz rávilágít: a Selyemút nem pusztán kereskedelmi út volt, hanem kulturális és vallási eszmecserék terepe is. A téglás középület, az iszlám temető és a kerámiaanyag együttese olyan hálózatot rajzol, amelyben tudás, technológia, hit és mindennapi gyakorlat egyaránt áramlott. A leletek külön értéke, hogy nem elszigetelt jelenségről tanúskodnak: a helyszínek egymásra rétegződő korszakai megmutatják, miként illeszkedett a Tien-san előtere a közép-ázsiai hatalmi és vallási átrendeződések hullámverésébe a 9–15. század között.
Mi következik?
A most zajló feltárási kampány célja a pontosabb datálás előkészítése, a nagyméretű edény szakszerű kiemelése, a temető gyors dokumentálása és a sérülékeny zónák védelme. A történeti források – köztük kínai krónikák – és a természettudományos módszerek összevetése várhatóan pontosabb képet ad majd a város felemelkedéséről, hanyatlásáról és arról, hogyan alakította át a tájat egy nagy földrengés. Minden új tégla, minden cserep és minden sír a Selyemút kevéssé ismert, víz alá süllyedt fejezetét írja tovább.
