Negyedszázados tárgyalássorozat végére került pont Brüsszelben: az Európai Unió tagállamai minősített többséggel jóváhagyták az EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodást. A döntés nem volt egyhangú, több ország – köztük Franciaország, Lengyelország és Magyarország – továbbra is fenntartásokkal él, ám a politikai irány egyértelművé vált. Az Európai Unió történetének egyik legnagyobb kereskedelmi nyitása előtt áll, amely gazdasági súlyát tekintve messze túlmutat egy hagyományos vámcsökkentési egyezményen.
Egy megállapodás, amely kontinenseket köt össze
Az EU–Mercosur egyezmény az Európai Uniót négy dél-amerikai országgal – Brazíliával, Argentínával, Paraguayjal és Uruguayjal – kapcsolja össze. Együttesen közel hétszázmillió fogyasztót érint, és a globális GDP nagyjából ötödét lefedő gazdasági térséget hoz létre. Brüsszeli becslések szerint az európai exportőrök évente több milliárd eurónyi vámterhet spórolhatnak meg, amint az egyezmény teljes egészében életbe lép.
Jelenleg számos európai iparág kifejezetten magas belépési költségekkel szembesül Dél-Amerikában. Az autóipari termékekre például gyakran 30 százalék körüli vám rakódik, a gépipari és ipari berendezések esetében ez 20 százalék felett alakul, míg egyes feldolgozott élelmiszereknél a vámterhelés a 25–35 százalékos sávot is eléri. Ezek fokozatos leépítése nemcsak az árakat csökkenti, hanem kiszámíthatóbbá teszi az európai vállalatok hosszú távú beruházási döntéseit is.
Ez is érdekelhet: A gazdaság szürkezónája – rejtett milliárdok a világ árnyékgazdaságaiban
Hol nyerhet Európa a legtöbbet?
Az Európai Bizottság számításai szerint az egyezmény legnagyobb nyertesei az ipari exportőrök lehetnek. Az autógyártók, a repülőgépipar, a gép- és berendezésgyártás, valamint a vegyipar előtt egy olyan piac nyílik meg, ahol eddig vámok és adminisztratív akadályok lassították a terjeszkedést. Az EU jelenleg évente nagyjából 55–60 milliárd euró értékben exportál árut a Mercosur-országokba, miközben az import értéke ennél alacsonyabb. A megállapodás célja, hogy ezt a mérleget tovább javítsa, különösen a magas hozzáadott értékű európai termékek javára.
Az agrár- és élelmiszeripari export is jelentős lehetőséget kap. Az európai borok, sajtok és egyéb eredetvédett termékek jogi védelmet élveznek az egyezményben, ami azt jelenti, hogy a dél-amerikai piacokon nem lehet majd európai nevekkel visszaélni. Ez a gyakorlatban több száz kisebb és közepes európai termelő számára jelent stabilabb piaci pozíciót.
Miért tartanak mégis sokan az egyezménytől?
A megállapodás árnyoldala az európai mezőgazdaságra gyakorolt nyomás. A Mercosur-országok globálisan is meghatározó szereplők a marhahús-, cukor- és baromfitermelésben, ahol a termelési költségek alacsonyabbak, az állattartási és környezetvédelmi előírások pedig kevésbé szigorúak. Emiatt az EU külön védőmechanizmusokat épített be: ha bizonyos termékek importja hirtelen megugrik, ideiglenes korlátozások léphetnek életbe, és pénzügyi kompenzáció is rendelkezésre áll a gazdák számára.
Több mint gazdasági döntés
A megállapodás geopolitikai súlya legalább akkora, mint a gazdasági. Az Európai Unió ezzel egyértelmű jelzést küld: nyitott, szabályalapú kereskedelmi kapcsolatokra törekszik egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok protekcionista lépései és Kína növekvő latin-amerikai befolyása új erőviszonyokat alakít ki. A Mercosur-egyezmény Brüsszel szemében nemcsak piacnyitás, hanem stratégiai pozíciófoglalás is.
A következő lépés az Európai Parlament jóváhagyása, majd egyes részek nemzeti ratifikációja. Bár a politikai vita biztosan nem ér véget, az irány világos: Európa történetének egyik legnagyobb kereskedelmi átalakulása indult el.
