A GLP‑1 típusú gyógyszerek – mint az Ozempic, a Wegovy, a Mounjaro vagy a Zepbound – eredetileg cukorbetegek kezelésére készültek, de hamar kiderült róluk, hogy jelentős étvágycsökkentő és testsúlycsökkentő hatással is járnak. Ezek a szerek a GLP‑1 nevű bélhormon hatását utánozzák, ami lassítja a gyomor kiürülését, csökkenti az éhségérzetet és javítja az inzulinválaszt.
Emiatt néhány év alatt világszerte rendkívül népszerű fogyókúrás készítményekké váltak. A fogyásra való használatuk nagyjából 2021-ben gyorsult fel, amikor az amerikai gyógyszerhatóság engedélyezte a Wegovyt kifejezetten elhízás kezelésére, és 2022–2024 között már tömegek kezdték alkalmazni őket ilyen célra. Magyarországon ezek közül több is elérhető, de nem mindegyik, és nem fogyókúrás céllal.
Az Ozempic és a Mounjaro receptre kapható, de hivatalosan csak cukorbetegség kezelésére írják fel őket. A Wegovy jelenleg nem hozzáférhető a hazai piacon, a Zepbound pedig kizárólag az Egyesült Államokban érhető el. Bár sokan fogyásra szeretnék használni ezeket a szereket, Magyarországon ez csak úgy lehetséges, ha egy orvos direkt fogyókúrás céllal írja fel, ami nem tiltott, de szigorú orvosi felügyeletet igényel. A készlethiány gyakori, különösen az Ozempic esetében, mert a fogyókúrás kereslet világszerte felborította az ellátást.
A fogyókúrás diabétesz-gyógyszerek egyéb hatásairól
Négy új tanulmány eredményei szerint azoknál, akik ilyen GLP‑1 típusú gyógyszereket szedtek, csökkent a rákos daganatok fejlődésének üteme, kisebb volt az összesített halálozási kockázat, és alacsonyabb volt az emlőrák kialakulásának esélye. Az egyik tanulmány, amelyet a Cleveland Clinic Cancer Institute kutatói végeztek, több mint 10 000 korai stádiumú rákos beteget követett, akik a diagnózis után kezdtek GLP‑1 gyógyszert szedni, és összehasonlították őket olyanokkal, akik más diabétesz‑gyógyszert kaptak.
A GLP‑1‑et szedőknél kisebb eséllyel terjedt tovább a rák. A tüdőrákos betegeknél az előrehaladott stádiumba való átmenet aránya nagyjából a felére csökkent: 10% volt a GLP‑1‑et szedőknél, szemben a kontrollcsoport 22%-ával. Az emlőrákos betegeknél hasonló mintázatot láttak: 10% a 20%-kal szemben.
A vastagbélrák és a májrák esetében is statisztikailag szignifikáns csökkenést figyeltek meg. A másik három tanulmány is különböző amerikai egyetemi kórházak és kutatóintézetek adataiból készült, nagy betegpopulációkat vizsgáltak (több ezer vagy több tízezer fő), viszont a tanulmányok egyike sem nem laboratóriumi vagy állatkísérletes vizsgálat volt, hanem nagyméretű, statisztikai alapú, megfigyeléses elemzés.
A múltban már jó pár olyan gyógyszer volt, amelyről később kiderült, hogy teljesen más betegségre is hatásos, mint amire eredetileg kifejlesztették. Ilyen például a Viagra, amelyet eredetileg szív- és érrendszeri betegségek kezelésére fejlesztettek ki, de a klinikai vizsgálatok során kiderült, hogy egészen más hatása van. Ma már szinte mindenki az erekciós zavar kezelésével azonosítja.
De ott van az aszpirin is, amely fájdalom- és lázcsillapítóként ismert, de később kiderült, hogy kis dózisban csökkenti a szívroham és a stroke kockázatát. A Magyarországon is használt Gabapentint eredetileg epilepszia kezelésére fejlesztették, de ma már sokkal gyakrabban használják idegi eredetű fájdalmakra (pl. neuropátia). Van ellenkező példa is, ezért minden ilyen esetben fontos alapos kutatások elvégzése, akár állatokon és embereken végzett kísérletek eredményének elemzése.
Ott van rossz példának a Magyarországon nagyon kedvelt diclofenac (gondoljunk a Voltarenre vagy a Cataflamra), amely egy nagyon erős, hatékony gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító, amelyet rengetegen használnak ízületi fájdalmakra, sportsérülésekre, menstruációs görcsökre vagy fogfájásra. Gyorsan hat, sokszor jobban, mint a paracetamol vagy az ibuprofen. Ugyanakkor a diclofenac jelentősen növeli a szívroham és a stroke kockázatát, különösen hosszú távú vagy nagy dózisú használat esetén. Emellett súlyosan irritálhatja a gyomrot, fekélyt vagy vérzést okozhat, és a veséket is terhelheti.
