Miután idén Nicolas Maduro venezuelai elnök ígéretet tett az országban régóta fennálló olajmonopólium feloldására, a napokban több nemzetközi olajóriás képviselője Caracasban tárgyalt a vállalatok lehetséges visszatéréséről a latin-amerikai országba. Bár Venezuela a világ egyik legnagyobb olajtartalékán ül, jelenleg az amerikai és nemzetközi szankciók miatt csak nagyon problémásan és kis mennyiségben tud ebből értékesíteni.
Tavaly 77 éves mélypontra zuhanva 37,5%-t csökken az országból exportált kőolaj mennyisége, melynek hatására Maduro ígéretet tett arra, hogy megreformálja Venezuela hírhedt olajtörvényét, melynek értelmében az állam területén olajkitermeléssel csak legfeljebb 49%-ban külföldi tulajdonú (vagyis mindenképpen többségben hazai tulajdonú) vállalat foglalkozhat.
Az ország gazdasága a különböző amerikai szankciók, a pártpolitikai berendezkedés, valamint a mindenhol hihetetlen mértékben jelen lévő korrupció miatt legalább egy évtizede súlyos válságban van. A száguldó infláció és a külföldön értéktelen valuta miatt bizonyos állami alkalmazottak egész havi fizetése sem éri el az egy (!) dollárt (kb 300 forint), és még a legszerencsésebb helyzetben lévő versenyszférában dolgozó alkalmazottak havi fizetése is legfeljebb 1-2 hétre fedezi a legalapvetőbb kiadásaikat. Szélsőséges esetekben bizonyos állami alkalmazottak egész havi fizetése 1-2 hamburgerre elég.
A nehéz gazdasági körülmények és a politikai diktatúra hatására az országot az elmúlt években több mint 5 millióan hagyták el, a megmaradt lakosok jelentős része pedig teljes egészében a külföldre költözött rokonaiktól kapott pénzre, vagy valamilyen devizában, külföldről szerzett jövedelemre támaszkodik a mindennapi megélhetéséhez.
Mindezen tényezők hatására egyre nő a nyomás Nicolas Maduro elnökön, hogy hajtson fejet a nemzetközi közösség elött, és kezdje meg az ország gazdaságának újraélesztését. Ennek a folyamatnak az első óvatos lépése lehet a januárban kinyilvánított szándék az olajkitermelés újraindítására.
Mindazonáltal hiába Maduro engedékenysége a helyzet már rég nem egyszerű. Először is, bár valóban vannak érdeklődő amerikai és más külföldi vállalatok, a kitermelés újraindításához, az export beindításához dollármilliárdos infrastrukturális fejlesztések és beruházások szükségesek, melyeknek megtérülése a változó világpiaci helyzetben évtizedek alatt is kérdéses. Továbbá gyaníthatóam az OPEC országoknak, elsősorban Szaúd-Arábiának és Oroszországnak is lenne egy két szava egy újabb óriás kitermelő piacra lépésével szemben, ami amellett, hogy az ő részesedésüket veszélyeztetné, az olaj világpiaci árának ismételt csökkenését hozhatná, ezzel világszerte újra felkavarva a vizet az iparág körül.
Hungarian