Henry Kissinger, aki korábban Richard Nixxon és Gerard Ford amerikai elnökök alatt töltött be külpolitikai tanácsadói szerepkört és akit néha az amerikai külpolitika atyjaként is emlegetnek, figyelmeztette a washingtoni vezetést, hogy finomabban kéne bánnia Kínával és Oroszországgal.
Kissinger véleménye szerint amennyiben az Egyesült Államok nem fogadja el, hogy a világ és a világgazdaság az utóbbi évtizedekben nagymértékben átrendeződött, akkor az első világháborút megelőző időszakhoz hasonló robbanás közeli helyzetet teremthet.
A 97 éves Kissinger erről egy webinar keretei között beszélt, Jeremy Hunt korábbi brit külügyminiszterrel.
Szavaival élve: „Ha elképzeljük, hogy a világon az államok és szövetségek közötti folytonos versengés örök, akkor nem nehéz belátni, hogy az erőviszonyok és a világ társadalmi rendje időnként újra és újra szükségszerűen megváltozik.” A veterán tanácsadó arra utasította az amerikai vezetést, hogy lássák be, hogy nem minden problémára létezik ésszerű megoldás. Véleménye szerint amennyiben az Egyesült Államok nem normalizálja a viszonyát Kínával, akkor előbb utóbb az egyik jelentéktelennek tűnő geopolitikai konfliktus előreláthatatlan mértékben elszabadul, hasonlóan ahhoz, ahogy történt az első világháború kitörésekor.
Bár kétségtelen, hogy az amerikai vezetés keményvonalas külpolitikájának is számos támogatója van világszerte, Washington már szövetségesei részéről is kapott jelzéseket arról, hogy nem mindenki örülne, ha a jövőben is folytatná a „demokráciaexportként” is elhíresült, szuverén államok belügyeibe sokak szerint túlzott mértékben beleszóló külpolitikáját, ideértve a gazdasági érdekek okozta konfliktusokat is.
Véleménye szerint Amerika egyszerűen nem tudja és nem akarja elfogadni, hogy Kína az utóbbi évtized során szuperhatalommá nőtte ki magát, és amennyiben a jelenlegi tendenciák folytatódnak hamarosan átveheti a vezetést, mint a világ legnagyobb gazdasága. Pedig jelenleg a járványhelyzet közepette rendkívül fontos lenne a béke megőrzése, azonban az újonnan megválasztott Joe Biden vezette kormány külpolitikai irányváltása nem arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok ilyen irányba kívánna haladni.
Érdekesség, hogy Kissingert még karrierje során számtalan agresszív külpolitikai lépéssel összefüggésbe hozták; a népirtás ellenére Pakisztánt támogatta Banglades szabadságharcának idején, Chilében támogatta a katonai puccsot, amely a diktátor Pinochet tábornokot helyezte hatalomra, szemet hunyt az Indonéz állam Kelet-Timorban elkövetett népirtása felett és annak idején áldását adta Ciprus török megszállására is.
Kapcsolódó:
