Még mielőtt COVID-19-ra gondolnánk, a válasz: mikro- és nanoműanyag, melynek megértésére és az emberi szervezetre kifejtett hatásának felmérésére nemrégiben elindult az Európai Unió Imptox nevezetű környezetvédelmi projektje.
Mi az: olcsón előállítható, sokrétűen felhasználható, megtalálható okoseszközeinkben, élelmiszerekben, gyógyszerekben, a levegőben, a vízben, életünk minden színterén? A műanyag. Nem okozunk már talán senkinek meglepetést azzal, hogy a nem mellesleg elég sok előnnyel bíró plasztikok gyártása az elmúlt néhány évtized alatt brutálisan megnőtt. Azt viszont kevesen tudják, hogy az emberi szervezet milyen mértékben van kitéve a mikro és nano méretű műanyagok káros hatásainak a táplálkozás, a vízfogyasztás és már csak a lélegzetvétel alkalmával. A szomorú igazság, hogy ezek a részecskék az évek múltával beépülnek szervezetünkbe, és bizony komoly károkat is okozhatnak.
De mi is az a mikro- és nanoműanyag?
A műanyagok, mint azt már említettük, számos előnnyel bírnak, a probléma azonban, hogy lebomlásuk évszázadokig is eltarthat. Az egyre súlyosabb problémát a társadalom már elég régóta felismerte, és megkezdődött az újrahasznosítás technikája, mellyel valamelyest kikerülhetővé válhat a műanyagok felhalmozódása. Egy darabig. A műanyaghulladékok ugyanis döntő többsége nem bomlik le, hanem apró, mikro- és nanoműanyagokra esik szét. A részecskéket nevezhetjük láthatatlan bestiáknak is, hiszen észrevehetetlenségük miatt még talán veszélyesebbek, mint teljes egészükben. Eddig még ugyan kérdéses, pontosan milyen mértékben lelhetők fel környezetünkben, becslések szerint körülbelül 5,25 milliárd műanyag részecske kering vizeinkben, ez a szám pedig még óriásibb lehet a koronavírus világjárvány miatt megnövekedett műanyagfelhasználás és hulladék miatt.
A mikroműanyagokkal nagyvalószínűséggel tehát, még ha öntudatlanul is, már mindannyiunk találkozott életében, hiszen megtalálhatók a levegőben, az élelmiszerekben és ahogy már említettük, édesvizeinkben is. Azt pedig már tudjuk, hogy az emberi szervezetre gyakorolt hatása egyáltalán nem pozitív, azt viszont még egyelőre vizsgálják, a részecskék miként befolyásolhatják egészségünket. Az Imptox nevű projekt, melyben egyébként számos európai, sőt még egy dél-koreai kutatóintézmény és egyetem is részt vesz, lényegében pontosan ezen problémára és annak orvoslására derítene fényt. A végcél ugyanis, hogy egy innovatív és hatékony eszközt fejlesszenek ki a mikroműanyagok azonosítására, számszerűsítésére, a környezetben való előfordulásuk értékelésére, nyomon követésére és az esetleges kiküszöbölésére.
Milyen összefüggésben van a mikro- és nanoműanyag az allergiás megbetegedéssel?
Az allergia az egyik leggyakoribb krónikus betegség Európában: jelenleg körülbelül 70 millióan szenvednek allergiás asztmában és 7 millióan élelmiszerallergiában. Az allergiás betegségek gyakorisága pedig rohamosan nő és vizsgálatok szerint 2025-re már az EU teljes népességének fele érintett lesz a betegségben. Nemrégiben pedig kiderült az is, hogy megvan rá az esély, hogy a mikroműanyagok magas koncentrációja a környezetben hozzájárulhat az allergiás megbetegedések kialakulásához és súlyosbíthatja a tüneteket.
Az Imptox projekt résztvevői nyilatkozatukban elmondták, hogy „még egyelőre kérdéses, hogy ezen részecskék konkrétan milyen kapcsolatban állnak a környezetünkben levő allergénekkel és immunrendszerünkkel.” Az viszont már bizonyított tény, hogy brutális mennyiségben felhalmozódhatnak az ember bélrendszerében, a véráramban, a májban és a nyirokrendszerben. Mivel azonban különböző típusú műanyagokról van szó, további felmérésekre van szükség.
A környezetvédelem és a mikroműanyag elég kényes téma manapság. Az viszont biztos, hogy a környezettudatos életmód jócskán hozzájárulhat az emberi szervezet védelméhez. Többek között fontos, hogy kerüljük a műanyagpalackokat és vásároljuk inkább a hazai piacokon a friss élelmiszert. Az Európai Unió egyébként elég komoly környezetvédelmi politikát folytat, az Imptox projekt pedig minden reménységgel jelentősen hozzá fog járulni az EU műanyag stratégiájához.
