Aranyos, gyakran vicces fotók, amelyek megőrjítik a követőket, de etikai kérdéseket és aggályokat is felvetnek. A sharenting, vagyis a gyermekekről készült képek tömeges megosztása a közösségi oldalakon olyan jelenség, amelyre igenis oda kell figyelni.
Az ún. alfa-generáció, azaz a 2010 és 2020 között született gyermekek az első igazi digitális bennszülöttek. Ők olyan gyerekek, akik születésüktől fogva könnyedén bánnak a technológiával, és szinte ösztönösen képesek használni az érintőképernyőt. Ők az első „közösségi bennszülöttek” is, akiknek a fotóit már egészen kicsi koruktól kezdve megosztják (néha már az ultrahangos vizsgálat során, az anyjuk pocakjában). Ezért feltételezhetjük, hogy a jövőben a magánélethez való viszonyuk nagyon laza lesz, és talán alig fogják megkülönböztetni a nyilvános és a magánélet közötti határt.
A szakértők szerint „nem világos, hogy milyen lesz az alfa-generáció viszonya a magánélethez, mert rengeteg apró adat szűrődik át a szüleik profiljain anélkül, hogy a gyerekek tudnának róla, vagy beleegyezésüket adhatnák” – hangsúlyozza a BeUnsocial digitális antropológiai megfigyelőközpont jelentése. De hogyan is fog egy ilyen gyerkőc élete alakulni, ha már pici baba kora óta emberek millió bámulják a közösségi médiában? Ezt és ehhez hasonló kérdések ezrei merülhetnek fel akkor, amikor az ún. sharenting-ről beszélünk, arról a viszonylag új keletű jelenségről, amely azokra a szülőkre utal, akik folyamatosan fényképeket tesznek közzé gyermekeikről a közösségi médiában. A szó a „share” és a „parenting” szavak rövidítése, és nem egy-egy pillanatkép közzétételére utal, hanem a gyermekek folyamatos kirakatba helyezésére a világhálón.
Mi az a sharenting, és mivel jár?
Elég egy pillantást vetni az Instagramra, a Facebookra vagy a TikTokra, és máris rengeteg olyan anya és apa bejegyzése tárul elénk, akik már szinte beteges módon, szűrők nélkül tesznek közzé fotókat és videókat gyermekeikről. A csemeték esznek, fürdenek, játszanak, alszanak, énekelnek, táncolnak és piszkálják az orrukat. Gyakran vicces fotókat posztolnak, amelyek szó szerint megőrjítik a követőket, de amelyek különböző etikai aggályokat is felvetnek.
A Northumbria Egyetem tanulmánya szerint a brit gyermekek több mint 80%-a kétéves korára már online van. Ötéves kora előtt egy gyermeknek körülbelül 1500 fotója van a világhálón. A ParentZone által megrendelt kutatás rámutat, hogy a szülők 32%-a havonta 11-20 fotót posztol fiáról vagy lányáról. 28%-uk soha nem vette a fáradságot, hogy a gyermekeik beleegyezését kérje. Amikor azonban ezek a gyerekek felnőnek, nem biztos, hogy tetszeni fog nekik az online jelenlétük, és különösen az, ahogyan a szülő életük minden apró részletét kitárta a világ elé. Felnőttként nehéz, ha nem lehetetlen, saját digitális identitást létrehozni és a közösségi médiát saját belátásuk szerint használni. Mindig lesz róluk egy kép, amelyen a bilin ülnek, vagy lekváros kézzel a falat mázolják. Vagy ami még rosszabb, mindig lesz egy olyan poszt, ahol a szülő a gyermeke problémájáról mesél a fél világnak, ami később iszonyú kínossá válhat.
„A világhálóra kerülve az információk, videók és fotók nemcsak mindenki számára elérhetővé válnak, de már nem is lehet őket teljesen törölni; ezért a közösségi hálózatok diszfunkcionális használata káros és veszélyes lehet, a szülők és a gyerekek számára egyaránt” – mondta Adelia Lucattini pszichiáter.
Később pereskedhet a szülő a saját gyerekével
Sok szülő azért posztol, mert betegesen szorong az idő múlásától, és attól fél, hogyha nem örökít meg mindent és oszt meg a közösségi médiában, akkor az emlék elvész. Mások dicsekvésből raknak ki mindent gyermekükről a netre, legyen az egy jó bizonyítvány, vagy egy versenyen elért szép eredmény. A szándék még jó is lehet, az eredmény azonban potenciálisan rossz.
Sok szülő úgy véli, hogy ő a gyermekei magánéletének törvényes kezelője, de amikor ezek a gyerekek tinédzserek lesznek, visszaszereznék az őket megillető jogokat. Nem meglepő, hogy az első perek, amelyeket gyerekek indítottak olyan szülők ellen, akik nem hajlandóak eltávolítani a fotóikat a Facebookról, mostanában kezdenek címlapokra kerülni.
A gyerekek gyakran nem tudják, hogy a szüleik privát képeiket közzétették, és amikor ez tudatosul bennük, úgy érezhetik, hogy megsértették a magánéletüket. A kíváncsi szemek beleláthatnak a magánéletükbe, és nem nehéz elképzelni, hogy szégyenkezhetnek. Ez hatással lehet a szüleikkel való kapcsolatukra is. Sokszor a szülő ismereteinek hiánya is igen veszélyessé teheti a sharenting-et. Sajnos nem egyszer fordult már elő, hogy anyák gyermekeik fotóit idegen emberek fiókjain találtak meg, akik a közösségi profilokról lopdosták össze őket.
Néhány anyának a saját szemével kellett olvasnia a gyermekeikre vonatkozó obszcén megjegyzéseket. A pedofil oldalakon talált anyagok fele a szülők által a közösségi médiában közzétett képekből és videókból származik. Alastair MacGibbon, az ausztrál Gyermekek e-biztonsági osztályának vezetője elmondta, hogy több millió olyan fényképet találtak a gyermekpornográfiai weboldalakon, amelyeken gyermekek ártalmatlan mindennapi tevékenységeket végeznek.
A michigani C.S. Mott Gyermekkórház jelentése szerint a szülők naiv módon nagy mennyiségű magánjellegű információt tesznek közzé anélkül, hogy felfognák, ebből mekkora baj lehet. Olyan képeket is közzétesznek, amelyekről könnyen azonosítható a kereszt- és vezetéknév, a születési dátum, a lakóhely, az otthoni és az iskolai cím. A Barclays által készített tanulmány rámutatott arra is, hogy a sharenting 2030-ra a kibercsalások egyik legnagyobb eszközévé válhat.
