Oroszország Ukrajna elleni inváziójának hatására Európa számos országa bejelentette, hogy LNG azaz cseppfolyósított gáz szállítmányokkal igyekezne függetlenedni az orosz gáztól. Az LNG (Liquid Natural Gases) vagy LPG (Liquid Petroleum Gases) gyakorlatilag cseppfolyós állapotba kényszerített földgáz, amit tankerhajóval szállítanak a célhelyre. Nem véletlen azonban, hogy ezt a technológiát leginkább csak ott használják, ahol helyi források nincsenek, és a vezetéken érkező nagy mennyiségű gáz sem elérhető.
Nem annyira jön ki a matek
Amerika már jelentkezett, hogy szívesen segítene Európának az átállásban, de ezt a „segítséget” beárnyékolja az, hogy az amerikaiak már közel fél évtizede rá akarják sózni a saját LNG szállítmányaikat Európa országaira. Ez eddig azonban nem igazán sikerült. Többnyire azért, mert az LNG szállítása, fogadása és gáz halmazállapotba való visszaállítása komoly infrastruktúrát igényel. Ez az infrastruktúra pedig rengeteg pénzbe kerül. Ha igazán nagy kapacitásban gondolkozunk, akkor csillagászati összegekről lehet szó. Ezen kívül az LNG alapból drágább, mint a csővezetéken továbbított gáz. Jóval drágább. Úgy tűnik azonban, hogy most a pillanat hevében egyrészt az invázión megdöbbent mindennapi emberek, másrészt a médiából érkező nyomás hatására sok európai vezető inkább izomból nekivezeti az országát egy betonfalnak, ha azzal per pillanat kevesebb szavazót veszít, mint az orosz energiára vonatkozó szankciók ellenzésével.
Az amerikai ígéretek szerint az USA már idén 15 milliárd köbméter LNG-t tudna Európába szállítani, ez a mennyiség pedig évről évre nőne. A bökkenő csak az, hogy Európa jelenleg 155 milliárd köbméter gázt vásárol Oroszországtól évente, vagyis az említett mennyiség több, mint tízszeresét. A 15 milliárd köbméteres szám is elég furcsa. Tavaly a konfliktus előtt például már amúgy is 22 milliárd köbméter amerikai LNG érkezett Európa termináljaiba. Sőt idén, csak az első negyedévben már 10, tehát ezzel a tempóval elvileg évente 40 milliárd köbméter is tudna jönni. Azaz tudna, ha lenne hol feldolgozni, ugyanis az európai LNG termináloknak nincs kapacitása ekkora extra mennyiséget feldolgozni. Új terminálok kiépítése vagy a meglévők bővítése pedig éveket venne igénybe. Arról nem is beszélve, hogy ez csak a keresleti oldal, ahhoz, hogy a kínálat a szükséges mértékben bővüljön (155 milliárd köbméterre), a termelő országokban is hatalmas beruházásokra van szükség. Az LNG-t ugyanis nem elég „kitermelni a földből”. A hagyományos földgázt még cseppfolyós halmazállapotba is kell alakítani, mielőtt be lehetne tölteni a tankerhajókba.
Talán ez az oka annak, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felszólította az EU-t, hogy egyesítse erőforrásait, Németország pedig úszó „újragázosítási” hajók bérlését javasolta.
És bár a blokk energiahelyzete most bizonytalanabb, mint bármikor, a zöld energia pártiak hevesen ellenzik az LNG-infrastruktúra további kiépítését, mert attól tartanak, hogy az alááshatja a megújuló energiaforrások előtérbe helyezését célzó menetrendjüket.
Még ha Európának sikerülne is gyorsan kiépítenie az infrastruktúrát, valószínűleg nehezen tudnák meggyőzni az exportőröket, például Szaúd-Arábiát vagy az Egyesült Arab Emírségeket, hogy vágjanak bele. Elvégre a gyorsan növekvő ázsiai piacoktól kellene némiképp elfordulni, hogy Európában pótolni tudják a hiányt.
