Evo Morales 2019 novemberében mindössze egy hónappal a megválasztása után elmenekült Bolíviából Mexikóba miután folyamatos tűz alá került az állítólagos választási csalása miatt. Akkor egy „független” jelentésre támaszkodva mindenki egekig magasztalta a demokrácia megmentését – most azonban egyre egyértelműbb az, hogy a jelentés minden volt, csak nem független. De milyen szerepet játszott az amerikai média a bolíviai elnök elkergetésében?
A háttérsztori: mi történt Bolíviában 2019-ben?
Vasárnap az egyik New York Times (NYT) által publikált cikkben érdekes állítások kerültek a napvilágra: állításuk szerint ugyanis a puccs, amely 2019 végén Bolíviában menekülésre és lemondásra kényszerítette Evo Morales elnököt, egy olyan jelentésre támaszkodott, amelyben számos hamis állítás és hibás következtetés szerepelt.
Ez a cikk és állítás azonban nem újdonsága miatt érdekes, hiszen bőven lehetett már erről tudni korábban is: nem, az érdekessége abban rejlik, hogy a New York Times ennek eddig pontosan az ellentétét állította.
Hogy pontosan láthassuk, hogy miért is olyan szövevényes az amerikai média története a latin-amerikai politikai történésekről való jelentésekkel kapcsolatban, először arról kell néhány szót szólnunk, hogy pontosan mi is történt az elmúlt években Bolíviában – érthetően ugyanis, nem biztos, hogy mindenki teljesen naprakész a mai bolíviai helyzettel.
Evo Morales újraválasztása kezdetben egyáltalán nem volt meglepő. Bolívia szinte minden gazdasági mérőszám tekintetében jól teljesített, a szegénység csökkent az országban, Moralest pedig sokan kedvelték a pragmatikus gazdasági döntései miatt, amely segítségével előre lendítette Bolívia gazdaságát a természetes erőforrásokra támaszkodva.
Azonban mindössze egy hónappal a megválasztása utána az Organization of American States (Amerikai Államok Szervezete) nevű, papíron független szervezet, jelentése óriási port kavart az országban. Ebben az elemzésben ugyanis a bolíviai választásokról egyértelműen kijelentették, hogy a statisztikai adatokat megvizsgálva, választási csalás történt – természetesen Morales által és az ő malmára hajtva a vizet.
A reakció pedig azonnali volt, a felháborodás oda vezetett, hogy Morales, aki egyébként az első őslakos elnök volt, lemondott és Mexikóba menekült. Helyére Jeanine Áñezt ültették az elnöki székbe mindenféle demokratikus választás nélkül, és ő azóta is ott van. Ő ráadásul szöges ellentéte Moralesnek: európai felmenőkkel rendelkezik, keresztény, és Bolívia legazdagabb rétegéből került ki.
A hírre reagálva a nyugati sajtó, főként amerikai médiumok vezetésével, egy emberként sóhajtott fel: helyre állt a demokrácia.
Amikor a sajtó nem kérdez
És tényleg, miután Mike Pompeo Twitteren is az OAS jelentésre hivatkozva támogatta a puccsot Bolíviában, látszólag az összes nagyhírű amerikai médium szépen beállt a sorba, és az amerikai állam szócsöveként szajkózta ezt: a demokrácia helyreállt Bolíviában.
Fully support the findings of the @OAS_official report recommending new elections in #Bolivia to ensure a truly democratic process representative of the people’s will. The credibility of the electoral system must be restored.
— Secretary Pompeo (@SecPompeo) November 10, 2019
Ez mondjuk messze nem az első alkalom, hogy az amerikai média – legyen szó a The Economist-ról, a Washington Post-ról, a New York Timesról vagy akármelyik republikánus média platformról – az amerikai hivatalos álláspontot követve a demokrácia győzelmének könyveli el, hogy ha puccs hatására egy olyan vezető kerül az elnöki székbe, aki USA-barát elveket vall. Hiszen, ha valaki USA-barát, akkor biztosan ő a demokrácia bajnoka is, ugye?
Statisztikai helytelenség és hibás adatok – most akkor mi az igazság a Morales ügyben?
S bár az elmúlt hónapokban a prominens amerikai médiumok kitartottak a fentebb említett álláspont mellett, a New York Times most (gondosan nem említve azt, hogy eddig mit is írt a témáról) új cikkel rázta meg a Morales saga soha véget nem érő történetét. Vasárnapi cikkében már határozottan más véleményt képviselnek, ugyanis a NYT által megszerzett adatok alapján, három amerikai egyetem által elkészített új jelentés szerint már teljesen máshogy néznek ki a dolgok. Az új elemzés alapján ugyanis a korábban az OAS által elkészített „konklúzió, miszerint a Moralesre leadott szavazatok megmagyarázhatatlan mértékben ugrottak meg a végső szavazás során, helytelen adatokra és nem megfelelő statisztikai technikára voltak alapozva”.
Most már az NYT sem hajlandó tényként kezelni az OAS jelentését, és a következtetés, miszerint Morales csalást követett el, sem biztos többé. A baj mindössze az, hogy a NYT féléves késésben van, miközben más platformok már réges rég rájöttek erre. A Central for Economic and Policy Research kutatása már az eredeti jelentés után, szinte azonnal felhívta a figyelmet a statisztikai hibákra és az elemzés következetlenségére – csak ugye az ő véleményük nem ér el olyan tömegeket, mint a vezető amerikai hírlapok.
Most pedig megint ott tartunk, ahol már jártunk többször is. Egy latin-amerikai állam elvesztette vezetőjét, aki vitathatatlan gazdasági eredményeket ért el előtte, helyére pedig egy USA-barát elnököt ültettek mint a „demokrácia bajnoka” – az amerikai sajtó pedig úgy játszotta a szerepét, ahogy azt egy forgatókönyv se írhatta volna meg jobban.
