A Fanta, a világ egyik legnépszerűbb üdítőitala. Könnyen felismerhető élénk színéről és merész reklámjairól. A márka multikulturálisnak és vidámnak mutatja magát, és a friss ízek ígéretével csalogatja a fogyasztókat. De azt vajon tudtad, hogy az első palack Fantát élelmiszeripari maradékból készítették? Vagy hogy a náci Németországban találták fel?
Mark Pendergrast „Istenért, hazáért és a Coca-Coláért” című könyvében elmeséli, hogyan született a Fanta. Az egész 1923-ban kezdődött, amikor Robert Woodruffot megválasztották a Coca-Cola Company elnökének. Nagy álmai voltak a márka és annak globális kiterjesztésével kapcsolatban. A korábbi években a Coca-Cola nemzetközi termelése kissé visszaesett, miután a francia kólagyártók véletlenül rossz palackozási gyakorlata miatt, a termék fogyasztói megbetegedtek.
A kellemetlen incidensre válaszul Woodruff irányítása alatt a vállalat létrehozta a Külföldi Osztályt, amely később The Coca-Cola Export Corporation néven vált ismertté. Ez több mint 27 országban alapított hivatalos palackozóüzemeket, és lehetővé tette a Coca-Cola számára, hogy mindegyiket felügyelje. Míg az ízesítést a Coca-Cola adta, addig az egyes országok saját palackozó berendezéseket és cukrot biztosítottak a saját termelésükhöz. Ez globális fellendülést indított el. A Coca-Cola szponzorálta az 1928-as amszterdami nyári olimpiát, ahol a világ minden tájáról megismerték a Coca-Cola logóját, amely a kalapoktól és a hirdetőtáblákon át a város utcáinak falain is megjelent. A Coca-Cola gyorsan összekapcsolódott az ideális amerikai élettel, és nemzetközileg hazafias amerikai ikonként vált ismertté.
A Coca-Cola elterjedt egész Európában, így Németországba is eljutott. A német leányvállalat élére egy Ray Rivington Powers nevű amerikai férfi került. Karizmatikus személyiség és kiváló üzletkötő volt, aki gyakran ígérte a potenciális ügyfeleknek, hogy brutálisan meggazdagodnak, ha megveszik a kólát. Powers ezzel a taktikával az évi 6 000 ládáról 100 000-re növelte az eladásokat.
De Powers ravasz értékesítési technikája ellenére nem törődött a könyvelés részleteivel, és gyakran halomban álltak a cég kifizetetlen számlái. Ennek eredményeképpen a német leányvállalat pénzügyi válságba került. 1933-ban Adolf Hitler hatalomra került, és megkezdődött a Harmadik Birodalom uralma, ami új korszakot jelentett Németország és a Coca-Cola számára is.
A céghez Max Keith, egy német származású férfi került, aki rendíthetetlenül hűséges volt a Coca-Colához. A gyakran impozánsnak és született vezetőnek nevezett Keith eltökélte, hogy megmenti a leányvállalatot. Mivel a német gazdaság fellendült, intézkedéseket hozott, hogy az italt hazája keményen dolgozó népe számára értékesítse. Akkoriban ez azt jelentette, hogy helyre kell állítani a Coca-Cola hírnevét – nem mint amerikai ikont, hanem mint a német lakosság kedvelt márkáját.
Az amszterdami nyári olimpiához hasonlóan az 1936-os berlini nyári olimpiai játékok is tökéletes marketinglehetőséget jelentettek a Coca-Cola számára. Ahogy a legtöbb, Németországban ebben az időben aktív márka, úgy ez is horogkeresztekkel ékesített, lobogó transzparensek mellett jelent meg. Ezt követően a Coca-Cola logója különböző németországi sportversenyeken, később pedig még a Hitlerjugend gyűlésein a teherautókon is látható volt.
Annak ellenére, hogy Keith maga valójában soha nem lépett be a náci pártba, hajlandó volt együttműködni vele, hogy a vállalatot megmentse.
Ahogy a háború fokozódott, úgy nőttek a gazdasági feszültségek is. A német kormány büntetni kezdte a külföldi vállalkozásokat. Amikor Hitler 1939-ben megszállta Lengyelországot és hadat üzent Európának, Keith attól tartott, hogy amerikai tulajdonú vállalkozását is lefoglalja a kormány.
Aztán a háború új szakaszba lépett. Az Egyesült Államok hivatalosan is belépett a második világháborúba, és Németországot ellenségnek nyilvánította. Az 1917-es Trading With the Enemy Act (Az ellenséggel való kereskedelemről szóló törvény) alapján teljes embargót vezetett be a tengelyhatalmakkal szemben. Woodruff és Keith végül kénytelen volt megszakítani a kapcsolatot, és Keith folyamatos Coca-Cola-szirup-áramlása is leállt.
Derült égből villámcsapásként jött az ötlet
A Németországban ebben az időben működő multinacionális vállalatok nem tudtak termékeket előállítani, Keith viszont eltökélte, hogy nem áll be a sorba. Úgy döntött, hogy egy kizárólag német üdítőitalt hoz létre.
Keith vegyészekkel egy olyan üdítőt készített, amely halványan hasonlított a kólához, koffeintartalmú volt, és azonosíthatatlan ízkeverékkel rendelkezett. De ahelyett, hogy a titkos 7X Coke-aromával készült volna, ezt a terméket más élelmiszeripari cégek maradékaiból, főként a termelői piacokról származó maradékokból állították elő. Ez általában gyümölcspép volt, például alma az almabor préseléséből és tejsavó. Az így kapott folyadék áttetsző bézs színű volt, amely jobban hasonlított a mai gyömbérsörre. Keith megkérte értékesítési csapatát, hogy adjon nevet az italnak. Ez lett végül a Fanta.
Ebben az időben a Fanta volt minden, amivel a vállalatot fenn tudta tartani. Keith szerencséjére Németországban kevés üdítőital-alternatíva állt rendelkezésre, így a Fanta népszerűsége robbanásszerűen megugrott. Hírneve lehetővé tette, hogy megkerülje a cukoradagolási kvótát, így a legédesebb ital lett a piacon. Az eladások fokozatosan emelkedtek, mivel a háztartásokban gyakorlatilag alapvető élelmiszerré vált.
Keith ezután felhasználta a meglévő kapcsolatait, hogy a Coca-Cola összes németországi üzemében gyártsák a terméket. Ez lehetővé tette számára, hogy a Fantát egész Európában elterjessze, és megmentsen más leányvállalatokat a bezárástól. A német kirendeltség a háború vége előtt mintegy 3 millió ládányit adott el az italból.
Amikor pedig a szövetségesek végül bevonultak a német gyárakba, a Fanta gyártása leállt, és Keith átadta az alkotásából származó nyereséget a Coca-Cola atlantai központjának.
Az ital ma ismert változata fokozatosan alakult ki az 1955-ben Olaszországban bevezetett Fanta Orange márkanévvel. Ez az új ital élénk narancssárga színű volt, és helyi citrusfélék alapanyagaiból készült, szemben az élelmiszeripari maradékokkal. A Coca-Cola így továbbra is nyereséges terméket állított elő, miközben elhatárolódott az egykori Harmadik Birodalommal kapcsolatos asszociációktól.
A Coca-Cola a Fanta 75. évfordulóját ünneplő reklámot 2015-ben indította útjára. A vállalatot számos kritika érte, mintha a németországi „régi szép időkre” utalt volna vele. Válaszul a Coca-Cola eltávolította a videót, és hivatalosan bocsánatot kért. Amikor megkérték, hogy kommentálja az esetet egy képviselője azt mondta: „A 75 éves márka nem állt kapcsolatban Hitlerrel vagy a náci párttal.”
A Fanta születése egy tanulságos mese arról, hogy mi történik, ha a szükségszerűség találkozik az erkölcsi kétértelműséggel. Ami egykor a háborús Németországban egy selejtből összeállított főzet volt, az Olaszországban szénsavas, élénk színű üdítő lett, és ma már nemzetközi szinten népszerű ital.
Hungarian 