Amikor egymillió ember tüntet Párizs és a legtöbb francia nagyváros utcáin, akkor egyértelművé válik mindenki számára, hogy valami nagyon nincs rendben. Az egyre rosszabbodó demográfiai adatok azt mutatják, hogy Európa óriási kihívás előtt áll.
A négy napja tartó tüntetések február 11-én tetőztek Párizsban, ahol állítólag félmillió ember vett részt. A tüntetések a 2018-as sárgamellényes forradalomra emlékeztetettek, amely kezdetben az üzemanyagárak emelése ellen irányult, de hamarosan átváltott a franciaországi nettó minimálbér emelésének követelésévé, amely jelenleg havi 1679 euró (636 ezer forint) körül van.
A legutóbbi javaslat, amely kivívta a tüntetők haragját, Emmanuel Macron elnök azon tervére vonatkozik, hogy 62-ről 64 évre emelné a nyugdíjkorhatárt. Ezzel az ország feje gyakorlatilag elismerte, hogy a francia nyugdíjrendszer szörnyű helyzetbe van. Franciaországban a nyugdíjasok jövedelmük 50 százalékát kaphatják meg, legfeljebb évi 41 136 eurót. Az állami rendszert a társadalombiztosítási járulékokból tartják fenn, a befizetők száma azonban folyamatosan csökken.
Lehet azzal érvelni, hogy a francia elnök javaslata jogos kísérlet a nyugdíjrendszer növekvő költségeinek megfékezésére, amely egyébként fenntarthatatlanná válna. Az, hogy a nyugdíjrendszer gazdaságilag tarthatatlan, a francia demográfiai változások elkerülhetetlen következménye.
1910-ben, amikor az első nyugdíjtörvény életbe lépett, a várható élettartam 51,3 év volt, míg most 82,4 év. Emellett a népesség száma 1910 óta exponenciálisan nőtt, és jelenleg mintegy 65 millióan élnek az országban, szemben az 1910-es mintegy 39 millióval.
A jelenlegi helyzet azt jelenti, hogy a fiatalabb generációnak, amely a lakosság sokkal kisebb százalékát teszi ki, egyre több idős embert kell eltartania. Gazdasági szempontból azonban ez nem működőképes a jövőben.
A televíziós csatornák számtalan feldühödött tüntetővel készítettek interjút, akik lázadozva kérdezték: „Miért kellene 62 éves korom után is dolgoznom?”.
Sok fiatal is csatlakozott a tüntetésekhez, annak ellenére, hogy jelenleg aránytalanul nagy terhet visel a francia nyugdíjrendszer finanszírozásából.
Nyugdíjrendszer más országokban
Természetesen a francia nyugdíjprobléma nem egyedülálló Európában. A szomszédos Belgium például az elmúlt 30 évben megpróbálta többször is átalakítani nyugdíjrendszerét.
Minden új kormány ígéretet tesz a nyugdíjrendszer reformjára, de elvetik ezeket a nagyra törő javaslatokat, amikor rájönnek a rendszer bonyolultságára és a reformok kellemetlen választási következményeire.
Jelenleg az említett Belgiumban például a nyugdíjkorhatár 65 év, amely fokozatosan 67 évre emelkedik azok számára, akik 2030. február 1-jén vagy azt követően mennek nyugdíjba. Hasonló a helyzet Olaszországban is, ahol már 67 év az öregségi nyugdíjkorhatár, de a várható élettartam növekedése miatt felülvizsgálhatja a kormány a korhatár további emelését.
Sajnos egy rendkívül összetett problémáról van szó, hiszen sokan, jogosan tiltakoznak azért, hogy még idősebb korban is dolgozzanak, míg mások évtizedek óta élvezhetik a nyugdíjas éveket. A folyamatosan romló demográfiai adatok viszont azt mutatják, hogy a rengeteg idős embert az egyre kevesebb fiatal adófizető egyszerűen képtelen eltartani.
