Bár Európában természetesnek tartjuk azt, hogy csak megnyitjuk a csapot és jön a víz, az édesvízhez való hozzáférés a jövőben korántsem garantált. A kereslet az egekbe szökik, a kínálat viszont csökken. A vízfelhasználás számos módja nem hatékony és elavult, az éghajlatváltozás pedig tovább súlyosbítja a helyzetet.
Európában most volt az elmúlt 500 év legsúlyosabb aszálya. Az ipari vagy több esetben még a lakossági fogyasztókat is kénytelenek korlátozni egyes országokban, ami Franciaországban és Spanyolországban tüntetésekbe torkollott. Szakértők előrejelzése szerint a globális édesvízigény az évtized végére 40%-kal meghaladja majd a kínálatot. A víztechnológiák – a víznek a levegőből való kinyerésétől a sós víz édesvízzé alakításáig, és minden, ami a kettő között van – kulcsfontosságúak lesznek.
Kevesebbel többet
A forrástól a kezelésen át a csapig – rengeteg pénz, energia és erőforrás megy el a naponta használt víz előállítására. Megdöbbentő, de ennek a víznek akár a fele is elveszhet a szivárgó csövek miatt. Egy másik nagy rész a nem hatékony felhasználás miatt megy kárba, és a legtöbb országban a vizet soha nem használják fel újra. A vízhiány növekedésével azonban egyre inkább szükségessé válik, hogy spóroljunk vele.
Az egyik vállalat, amely a „víztudatos” háztulajdonosok feltörekvő szegmensét szolgálja ki, a svédországi székhelyű Orbital Systems. A startup egy NASA által inspirált zuhanyrendszert fejlesztett ki, amely zárt körben újrahasznosítja a vizet. A zuhanyzó érzékelőkkel van felszerelve, amelyek érzékelik a vizeletet, illetve más folyadékokat, amelyeket kiszűrnek, mielőtt a víz újrafelhasználásra kerül. A vállalat állítása szerint „a jövő zuhanya” 90%-kal kevesebb vizet fogyaszt. Bár a rendszerek nem olcsók – 3 680 euró kerülnek -, az Orbital szerint a lakástulajdonosok évente nagyjából 1011 eurót spórolhatnak a vízdíjon.
De nem feltétlenül van szükség az eszközre a vízfelhasználás csökkentéséhez. A belga székhelyű Shayp startup AI-alapú szoftvere képes felismerni, hogy egy épületben a vezetékek szivárognak-e, és megtalálják a szivárgás helyét.
A mezőgazdaság a világ összes édesvízkivételének mintegy 70%-áért felelős, amelynek 60%-át a nem hatékony öntözési és ültetési módszerek miatt pazarolják el. Erre is van már azonban megoldás. Egy német vállalat, a Constellr, azon dolgozik, hogy különböző képalkotó műszerekkel adatokat gyűjtsenek a földfelszín hőmérsékletéről. Ezek segítségével egy hőtérképet állítanak elő, amely megmutatja a gazdáknak, hogy a szántóföldeken milyen a vízkészlet, így segít abban, hogy előre meg lehessen jósolni az aszályt, így szabályozva az öntözőrendszereket.
A Constellr tavaly indította el első műholdját az űrbe. A következő öt évben 60 milliárd liter víz megtakarítását tűzte ki célul, miközben „milliárdos” bruttó nyereséget termel a gazdáknak.
Egy norvég geológusokból álló csapat az önkormányzatoknak és a vállalkozásoknak segít abban, hogy jobban előre tudják jelezni az árvizeket, amelyek csak Európában évente több tízmilliárd eurós károkat okoznak.
Új források felkutatása
Az év elején Elon Musk azt mondta, hogy „a világ 70%-ban vízből áll, a vízből a só kivonása pedig rendkívül olcsó.”
A szakértők azonban nem értenek vele egyet, hiszen a Földön megtalálható víz mindössze 0,3%-a alkalmas fogyasztásra, a só eltávolítása pedig egyáltalán nem olcsó mulatság. A Tesla feje azt sem említette meg, hogy a sótalanítás rendkívül energiaigényes, és a legtöbb üzem ma fosszilis energiahordozóval működik.
A hollandiai Desolenator közel 10 éve dolgozik ilyen technológián. A cég rendszere egy „hibrid” napelemtípust használ, amely a hagyományos napelemes és a naphőtechnológia kombinációja, és amely a tervek szerint négyszer hatékonyabb lesz, mint a hagyományos napelemek, ami csökkenti a végtermék – a friss víz – költségét.
Mintegy 300 millió ember már most is a sótalanított vízre támaszkodik. A Desolenator tavaly indította el az első napkollektoros sótalanító üzemét Dubajban. A rendszer kapacitása napi 20 000 liter, és kevesebb mint 0,02 dollár/liter áron képes ivóvizet előállítani – és ezek a költségek várhatóan csökkennek, ahogy a technológia elterjed.
Egy másik lehetőség a víz kinyerése a levegőből. Az erről szóló feljegyzések egészen az inka birodalomig nyúlnak vissza, amely úgynevezett „ködkerítéseket” használt az Andok-hegység fölött áramló felhőkből származó nedvesség megkötésére.
Az Aquaseek, az olaszországi Politecnico di Torino és a Princeton Egyetem csapata keményen dolgozik azon, hogy ezt a régimódi technológiát modernizálja. A csapat kifejlesztett egy olyan prototípust, amely még nagyon alacsony páratartalom mellett is képes a levegőből nedvességet kinyerni.
Azt még nem tudni, hogy melyik módszer lesz a sikeres, de az biztos, hogy minél előbb cselekedni kell, hiszen az egyre melegebb nyarak és az egyre aggasztóbb aszály csak újabbnál újabb problémákat fog a felszínre hozni.
Hungarian 