Az emberiség fejlődése sokszor fokozatosan megy végbe, de az idők során számos pozitív tendencia vált világosan láthatóvá. Az egyik ilyen tendencia az élelmiszerek növekvő bősége és elérhetősége. A HumanProgress.org cikksorozata az élelmiszerek megfizethetőségét vizsgálja a bérekhez képest Angliában a 13. század és napjaink között.
Gregory Clark, a Kaliforniai Davis Egyetem professzora kiterjedt kutatásokat végzett Anglia gazdaságtörténetével kapcsolatban. Az angliai munkásosztály helyzetével kapcsolatos kutatásai részeként Clark egy olyan széleskörű adatsort dolgozott ki, amely a 13. és a 19. század közötti angliai szakképzett és szakképzetlen munkások nominális bérét és az élelmiszerek nominális árát is tartalmazza. Fontos kiemelni, hogy Clark a számításaiban 1720 előtt 10 órás munkanapot feltételez.
A Marian L. Tupy és Gale L. Pooley által kidolgozott időárak koncepcióját felhasználva kiszámíthatjuk, hogy hány munkaórát kell valakinek dolgoznia ahhoz, hogy elég pénzt keressen egy adott élelmiszer megvásárlására. Ebben az elemzésben az élelmiszerek Clark-féle nominális árai szolgálnak számlálóként, a Clark-féle és az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatalának (Office of National Statistics) éves munkaóra- és keresetfelméréséből származó nominális órabérek pedig nevezőként.
1. ábra: Élelmiszerbőség a szakképzetlen munkások szemszögéből Angliában a munkaórák számában
Amint az 1. ábrán láthatjuk, egy font (0,45 kg) marhahúsért az 1600-as években 3,05 munkaórát kellett dolgozni, ez 2022-re már 0,29 munkaórára csökkent. Egy font birkahúsért 3,27 munkaórát kellett 400 éve dolgozni, ma viszont már csak 0,43 órát. Egy font sertéshús elérhetősége pedig 3,52 munkaóráról 0,29 órára csökkent.
2. ábra: Élelmiszerbőség a szakképzetlen munkások szemszögéből Angliában munkaóránként
A 2. ábrán azt láthatjuk, hogy egy munkaórából egy szakképzetlen munkás 1636-ban 0,33 font marhahúst tudott vásárolni. Ez 2022-re 3,45 fontra emelkedett. Egy szakképzetlen munkás 0,28 font helyett ma már 3,44 font sertéshúst tud megvenni.
Másképp fogalmazva, ugyanannyi munkaórával, amennyiért az 1600-as években 1 font marhahúst vásároltak, 2022-ben 10,5 font marhahúst tudnak venni. Egy szakképzetlen munkás 1 font birkahús helyett 7,6 fontot kapott. 1 font sertéshús helyett 12,1 fontot vásárolhat ma már.
3. ábra: Élelmiszerbőség a szakképzett munkások szemszögéből Angliában munkaórák számában
A 3. ábrán láthatjuk, hogy egy szakképzett munkás egy font marhahúsért az 1600-as években 2,14 munkaórát dolgozott, 2022-ben viszont már csak 0,23 munkaórára van szükség ehhez. Egy font birkahús ráfordítása 2,29 munkaóráról 0,34 órára, egy font sertéshús pedig 2,47 munkaóráról 0,23 órára csökkent.
4. ábra: Élelmiszerbőség a szakmunkások szemszögéből Angliában munkaóránként
A 4. ábra azt mutatja, hogy az 1600-as években egy óra munkáért 0,47 font marhahúst vásárolt egy szakképzett munkás. Ez 2022-re 4,41 fontra emelkedett. Egy szakmunkás 0,44 font birkahús helyett ma már 2,96 fontot kap. A 0,41 font sertéshús helyett pedig 4,39 fontot kap egy órányi munkájáért.
Másképp fogalmazva, ugyanazzal a munkaóraszámmal, amelyért az 1600-as években 1 font marhahúst vásároltak, 2022-ben 9,4 font marhahúst vehetnek meg a szakképzett munkások. A szakmunkás 1 font birkahús helyett 6,8 fontot kap. 1 font sertéshús helyett pedig 10,9 fontot tud megvásárolni.
Ezen statisztikai adatok szerint nyilvánvaló, hogy a hústermékek sokkal bőségesebbé váltak mind a szakképzett, mind a szakképzetlen munkások számára. Továbbá vegyük észre, hogy a szakképzetlen munkások és a szakmunkások közötti különbség csökkent. Például egy font sertéshúsért az 1630-as években egy szakképzetlen munkásnak 3,52 órát kellett dolgoznia, míg egy szakképzett munkásnak 2,47 órát, ami több mint egy óra különbség. Azonban 2022-ben egy szakképzetlen munkásnak 17,4 percet kellene dolgoznia ahhoz, hogy megengedhessen magának egy font sertéshúst, egy szakképzett munkásnak pedig 13,8 percet, ami mindössze 3,6 perc különbség.
Végül az is megállapítható, hogy az élelmiszerbőség növekedési üteme egyértelműen felgyorsult az elmúlt 200 évben. Míg 1636 és 1865 között a marha-, birka- és sertéshús bőségének növekedési üteme egy képzetlen munkás esetében évente körülbelül 0,18%-kal nőtt, addig 1865 és 2022 között 0,7%-kal. Hasonlóképpen, egy szakképzett munkás esetében az összetett éves növekedési ráta az 1865 előtti 0,2%-ról 1,03%-ra nőtt azután. Az 1800-as évek közepe óta tehát a bérek növekedési üteme az árakhoz képest drámaian megnőtt.
