Niger 1960-ban nyerte el függetlenségét, de Franciaország még mindig aktívan jelen van az országban, amely miatt a helyiek nem tudnak kitörni a mélyszegénységből. Eljöhet egyszer a kolonizáció vége?
Niger 1960-ban nyerte el a függetlenségét, viszont hiába telt el több mint 60 éve, az emberek helyzete nem lett semmivel sem jobb. Akkoriban a bányászok hosszú napokat dolgoztak a bányákban a föld alatt, és csak éjszaka tértek haza. Az uránbányák sugárzása miatt sokuknál súlyos egészségügyi problémák – légzőszervi megbetegedések, bénulás – alakultak ki. Nemcsak a férfiak egészsége ment tönkre, hanem a nőké is, akik között egyre gyakoribb lett a vetélés és a koraszülés, emellett elterjedt a rák is.
Niger szegény ország, de természeti erőforrásokban gazdag. Amikor Franciaország 2001-ben bezárta hazai bányáit, a nigeri uránbányák, amelyek az 1960-as évek vége óta működnek, átvették a helyüket. Ma a fúrásokat olyan vállalatok végzik, amelyek közül sok a francia kormány többségi tulajdonában van. A helyiek számára nem sok lehetőség van a jövedelemszerzésre, így az emberek többsége, ha meg akar élni, továbbra is a bányákban dolgozik.
A bányák működésének és Nigerre gyakorolt hatásának megértése a gyarmatosítás gyakorlati megértését jelenti. Franciaország technikailag már nincs az országban, de hatása még mindig érezhető. Nigerben franciául beszélünk, francia pénzt használnak, francia vállalatoknak dolgoznak az emberek, hogy nemzetük értékes nyersanyagait Franciaországnak szállítsák. Bizonyos szempontból csak elméletileg független ország Niger, a gyakorlatban minden úgy megy, mint évekkel ezelőtt.
Niger a gyarmatosítás idején azért létezett, hogy Franciaországnak exportcikkeket – olcsó munkaerőt, anyagi javakat, természeti erőforrásokat – szállítson, és ma is ugyanez az ország feladata. A legértékesebb erőforrásaik, az uránlelőhelyeik, szerződés szerint Franciaországhoz tartoznak, és oda is kerülnek. Mivel a bányákat a franciák építették, így a pénz is kivándorol az országból, ami azt jelenti, hogy bármennyire is szeretne anyagi javakhoz jutni az ország, pénz nélkül nem jut egyről a kettőre. Az ENSZ szerint a lakosság átlagos egészségi állapota, a képzettségi szintje és a jövedelmi szintje alapján Niger a világ országai között az utolsó helyen áll.
Azt gondolhatnánk, hogy bőséges természeti erőforrásaik mellett talán van egy működő, sőt, talán fejlett elektromos hálózata is. De míg Franciaországban a nigeri urániumot használják az elektromos áram előállításához az atomerőművekben, addig Niger kénytelen Nigériából áramot importálni. Nem csak a bánya és az áramhiány Niger gondja. Zavarja Franciaország katonai jelenléte is. Francia tankok, drónok és fegyverek tarkítják a nigeri régiót.
Az emberek belefáradtak abba, hogy bármit is csinálnak az nem a saját javukat és fejlődésüket szolgálja, hanem csak Franciaországot teszi még gazdagabbá. Sokan úgy vélik, hogy a gyarmatosítást és annak következményeit egyszerűen nem lehet levetkőzni. Bár a francia zászló már nem lobog Nigerben, a csúf igazság az, hogy az ország oly értékes nyersanyaga mind Franciaországban köt ki. Úgy tűnik, hogy nincs kiút a mélyszegénységből, és Franciaország jelenléte és befolyása napról napra mélyebben beágyazódik és elválaszthatatlanabbá válik a nemzeti léttel.
Niger helyzete addig nem fog változni, amíg Franciaország, tekintve, hogy még mindig mekkora hatalommal rendelkezik, maga el nem ismeri azt a mérgező szerepet, amellyel az országban rendelkezik. Franciaországnak a működéséhez szüksége van Nigerre, de vajon Nigernek is szüksége van Franciaországra?
