A Cambridge-i Egyetem által vezetett kutatócsoport szimulálta, hogy mi történhetne, ha az ember a kvantum-összekapcsolódás „manipulálásával” visszautazhatna az időben.
Bár időgépük még nincs, a Cambridge-i Egyetem (Egyesült Királyság) által vezetett kutatócsoport kísérlete mégis mérföldkőnek számít: a tudósok szimulálták, mi történne, ha valaki valóban utazhatna az időben. Az eredményre a kvantum összefonódás „manipulálásával” jutottak.
A kvantum összefonódás definíció szerint egy olyan jelenség, amely kizárólag a szubatomi világhoz tartozik, és a „látható” fizikai világ abszurditásaként írható le: egy szubatomi rendszer állapota, azaz „állapotainak” összessége nem írható le külön-külön, azaz egyetlen rendszerről csak másokkal együtt lehet információt tudni, így ha egy rendszert megfigyelünk, valójában egyidejűleg másokat is megfigyelünk.
A fizikusok most bebizonyították, hogy a hipotetikus időutazás szimulációjával valóban megoldhatók olyan kísérleti problémák, amelyek a standard fizika segítségével megoldhatatlannak tűnnek. Sőt, az idő elhajlításával bizonyos esetekben visszamenőlegesen módosíthatnánk a múltbeli cselekvéseket, és javíthatnánk azok eredményeit a jelenben.
De vajon a részecskék valóban visszautazhatnak az időben? A téma igen ellentmondásos a fizikusok körében, annak ellenére, hogy a korábbi szimulációk megmutatták, hogyan viselkedne a téridőhurok, ha létezne.
Azzal, hogy új elméletüket összekapcsolták a kvantummetrológiával, amely a kvantumelméletet használja a rendkívül érzékeny mérések elvégzésére, a cambridge-i kutatók megmutatták, hogy az összefonódás olyan problémákat is megoldhat, amelyek egyébként lehetetlennek tűnnek.
Hogy működne a gyakorlatban?
Képzeljük el, hogy ajándékot akarunk venni valakinek. Az ajándékot X. napon megvesszük. Azonban másnap kapunk egy kívánságlistát az adott személytől. Most képzeljük el, hogy a második napon kapott kívánságlista-információkkal megváltoztathatjuk, hogy mit vegyünk X. napon.
Nyilvánvaló, hogy ez egy szimuláció, és olyan tulajdonságokat használt ki, amelyek a látható fizikai világban „lehetetlenek”. A kvantumfizikában ugyanis, ha két részecske elég közel van egymáshoz ahhoz, hogy kölcsönhatásba lépjen, akkor kapcsolatban maradhatnak még akkor is, ha egymástól el vannak választva.
A kvantumfizika azonban nem pusztán elméleti spekuláció, hiszen ez az alapja a kvantumszámítástechnikának is: az összekapcsolt részecskék felhasználása a klasszikus számítógépek számára túl bonyolult számítások elvégzésére.
A kutatók azt elismerték, hogy a szimuláció 75%-os eséllyel sikertelen. De a kudarc valószínűségének ellensúlyozására a szakértők nagyszámú összefonódott részecskét küldenek, tudván, hogy néhányuk végül a helyes és aktuális információt fogja hordozni.
Nem időutazó gépet készítenek a tudósok, hanem a kvantummechanika alapjainak mélyreható megismerését. Ezek a szimulációk nem teszik lehetővé, hogy visszamenjünk és megváltoztassuk a múltunkat, hanem hogy a tegnap problémáinak megoldásával egy jobb holnapot teremtsünk a mában.
