Egyre több bizonyítékot találnak arra vonatkozóan, hogy 18 000 és 14 000 évvel ezelőtt temetkezési rítusként terjedt el a kannibalizmus kontinensünkön.
Silvia Bello antropológus, az emberi viselkedés szakértője, a londoni Természettudományi Múzeumban dolgozik, és amikor konferenciákon vesz részt, nem ritkán Hannibal Lecter képével kezdi előadását. Teszi ezt azért, hogy egyszerű módon elmagyarázza, mivel foglalkozik: a kannibalizmussal, de ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy a fantáziánk nagyban eltér attól, ami valójában történt.
A kannibalizmus, egy széles körben elterjedt gyakorlat volt
A professzor rendszeresen beszámol az felső paleolitikumból származó magdaléni kultúrára vonatkozó legújabb felfedezésekről, amelyek azt mutatják, hogy 15 000 évvel ezelőtt széles körben gyakorolták a kannibalizmust (vagy ahogy ők nevezik, az antropofágiát). És nem kényszerűségből, hanem inkább temetkezési szokásként. Erre utal egy sor földrajzi, kulturális és néhány genetikai bizonyíték, amelyeket Bello William Marsh-szal, a Természettudományi Múzeum munkatársával közösen mesél el a Quaternary Science Review oldalain. „A kannibalizmus, bármennyire is idegen és borzalmas gyakorlatnak tűnik ma számunkra, régóta elterjedt, és még a közelmúltban is vannak rá bizonyítékok” – magyarázza. Pápua-Guineától a Fidzsi-szigeteken át Dél-Amerikáig vannak bizonyítékok a kannibalizmusra a 19. században, de egészen a múlt század közepéig. „A dél-amerikai Warí kultúrában például egészen az 1960-as évekig gyakorolták a kannibalizmust, amely a halottak iránti nagyfokú tisztelet jelképe volt” – emlékszik vissza Bello – „Valójában ahelyett, hogy a szeretett személyek maradványait a férgek megették volna – ami a tisztelet hiányának tűnt -, más személyek elfogyasztását a szeretet egyfajta kimutatásának tekintették.”
A test a rituálé része
A madgaléni kultúra esetében az értelmezés szerint a kannibalizmus temetkezési gyakorlat volt, amely értelmében a test a rituálé rész volt. „Ezeknek az embereknek a testét valójában nemcsak kannibalizálták, hanem át is alakították, a csontokat megmunkálták” – folytatja Bello, és a dél-angliai Gough-barlangból származó, csészévé alakított koponyák vagy valószínűleg esztétikai okokból kifaragott karcsontok esetét említi. Ez azonban csak az egyik lelet, amely arra engedte következtetni a kutatókat, hogy a magdaléni temetkezési gyakorlat volt, a kannibalizmus legrégebbi, ilyen funkciójú formája, amelyet valaha felfedeztek. Más leletek azt az elképzelést támasztják alá, hogy a temetkezési szokások a gravetti időszakban, több mint húszezer évvel ezelőtt jelentek meg. Ez a magdaléni előtti korszak gazdag volt olyan temetkezési szertartásokban, amelyekben a testet nyugalomba helyezték. Aztán hirtelen berobbant a kannibalizmus, amely a 18 000 és 14 000 évvel ezelőtti időszakra koncentrálódik.
Hogyan lehet megállapítani, hogy egy holttest a kannibalizmus tárgyává vált?
„Ahhoz, hogy megértsük, hogy egy testet kannibalizáltak-e, elemezzük a csontokon található nyomokat, és hasonlóságokat keresünk a helyszínen esetleg jelen lévő állatok levágásának módja és az emberi maradványokkal való bánásmód között” – magyarázza az antropológus – „A csontokon található szerszámok nyomai, a vágások nyomai, a csontvelő kivonása érdekében végzett zúzás, a csontok feldarabolása mind olyan nyomok, amelyek alapján kannibalista magatartást feltételezhetünk. Néhány esetben ezek az elváltozások a testek végső eltemetés előtti feltárása és bomlása következtében is jelen lehetnek, de általában kevésbé kiterjedtek. Amikor ezek a nyomok aztán emberi harapásnyomokkal társulnak a csontokon, ahogyan az a Gough-barlang maradványainál előfordult, még könnyebb azt gondolni, hogy hasonló gyakorlatról van szó. Amikor állatoknál hasonló nyomokat találunk, senki sem kételkedik abban, hogy megették őket, az embernél nehezebb kannibalizmusra gondolni, elfogadni, pedig több állatnál is találtak már ilyet, és nálunk is”.
Bello a neandervölgyiek esetét idézi, ahol a kannibalizmus széles körben elterjedt gyakorlat volt. A Franciaországból, Németországból, Spanyolországból és Angliából származó 59 elemzett magdaléni lelőhely közül 25-nél egyértelmű nyomai vannak a temetkezési szokásoknak, és ezek közül 13-nál találtak kannibalizmusra utaló nyomokat.
A kannibalizmus mint temetkezési rítus tézisét alátámasztó utolsó bizonyítékot a genetikai elemzések jelentik, amelyek – bár korlátozottak, mint azt a szerzők is elismerik – azt mutatják, hogy azok a helyek, ahol a kannibalizmust gyakorolták, mind közös eredetűek voltak.
