Minden, ami a nanotechnológiával kapcsolatos, elég modernnek tűnik, nem igaz? Bár Richard Feynman 1959-ben vetette el az ötlet magvait, az elnevezés függően attól kit kérdezünk csak a 70-es vagy 80-as években alakult ki. Bizonyítékok vannak arra, hogy a nanotechnológia létezhetett már a 4. század ókori Rómájában is.
A bizonyíték a Lycurgus-kupában rejlik. Ez egy dichroikus üveg, amely a fényforrástól függően más-más színt vesz fel. Az elölről megvilágított kupa zöld színe, átadja helyét egy izzó vörösnek, amikor a fény átsüt rajta. A jelenetet magyarázó mitológia kissé eltérő, de a főszereplő Lükurgosz király, a trákiai Edoni királya.
Hogyan működik? Az üveg rendkívül kis mennyiségben tartalmaz arany és ezüst kolloidot, a nanorészecskék az aranyból vörös színt, az ezüst részecskékből pedig tejes zöldet tükröznek. A Lükorgosz-kehely összetétele egészen az 1990-es évekig rejtélyes volt, amikor ókori római romok között ugyanilyen típusú üvegek kis darabjait fedezték fel és elemezték. A kupában lévő részecskék mérete, egy étkezési sószemcse ezred részének felel meg. Ez elég ”nagy” lehet ahhoz, hogy visszaverje a fényt anélkül, hogy eltakarják azt.
Vajon a rómaiak ismerték és tudatosan használták a technológiát?
Tényleg megvolt a tudásuk és eszközeik, hogy ezeket a részecskéket porrá őröljék, és szándékosan adagolják, vagy pusztán véletlenül keletkezhetett?
Az tudósok szerint véletlen felfedezésről van szó, de a pohár bonyolult kialakítása mást sugall. A Lükurgosz király és görög istenségek figurális ábrázolásával büszkélkedő értékes lelet rávilágít arra az ősi tudásra és képességre, amely több mint 1600 évvel ezelőtt létrehozta azt. A tudományos szkepticizmus ellenére a Lycurgus csésze továbbra is lenyűgözi a közönséget figyelemre méltó színváltoztató képességével és gazdag történelmi jelentőségével.
Hungarian