Azóta, hogy 1903-ban Orville és Wilbur Wright végrehajtották 1903. december 17-én az első, levegőtől nehezebb eszköz repülését Észak-Karolinában, rengeteg fejlődést láthattunk. Úgy biztonság, úgy költség és hozzáférhetőség tekintetében. Az 1970-es árakhoz hasonlítva mára 90,8%-os csökkenést láthatunk az időráfordítás tekintetében, így a kontinensek közötti repülés is elérhető egy átlagos ember számára. Ráadásként pedig megdöbbentő mértékben fejlődött azokhoz az évekhez képest a biztonság is.
De visszatérve az árakhoz. 1970-ben New York és London között egy oda-vissza jegy ára 550 dollárnak felelt meg. Akkoriban egy munkás órabére 3,93 dollár volt, tehát 140 óra munkával lehetett volna összeszedni ekkora összeget. Ma a jegy ára 467 dollár körül mozog, miközben egy munkás már 36,15 dollár körül keres óránként. Kvázi egy hosszabb, túlórás napon megkereshető a repjegy ára. Azaz ennek a repjegynek az árában 90,8%-os csökkenés mutatkozik az időfordítás tekintetében.
A repülés minden tekintetben az életünk része lett
A repülőgépek száma 980 százalékkal nőtt, az elmúlt 54 év alatt évi 4,5 százalékkal. Ugyanezen időszak alatt a világ népessége 4,3 milliárddal (117 százalékkal), 3,7 milliárdról több mint 8 milliárdra nőtt. A népesség minden 1 százalékpontos növekedése a repülőgépek számának 8,4 százalékpontos növekedését jelentette. A transzkontinentális járatok most már szinte mindenki számára megfizethetőek. A szabadpiaci vállalkozói kapitalizmus nem arról szól, hogy a gazdagok számára még több luxuscikket készítsünk, hanem arról, hogy a luxuscikkeket az átlagemberek számára megfizethetővé tegyük.
Bár igaz, hogy az 1970-es években a gépeken talán tágasabbak voltak a kabinok és jobb volt az étkezés, a repülés ma már drámaian biztonságosabb. Az Aviation Safety Network nyomon követi a légitársaságok baleseti adatait. A bevételre vetített utaskilométer (RPK) a légi közlekedésben használt szabványos mérőszám. Ezen adatok alapján Javier Mediavilla ötéves átlagok segítségével ábrázolta a halálos balesetek arányát trillió RPK-ra vetítve 1970-től 2019-ig. Az arány 98,76 százalékkal, 3218-ról 40-re csökkent ez alatt a 49 év alatt.
A repülés ma több mint 80,4-szer biztonságosabb, mint 1970-ben, és a biztonság évente mintegy 9,37 százalékos ütemben javul. És a Boeing-ügy sem igazán ront ezen a számon. Ha az időráfordítást és a biztonságot is figyelembe vesszük, akkor a repülés 1970 óta 868-szorosára nőtt (10,8 x 80,4 = 868). Ha 1970 óta nem történt volna innováció a repülésben, akkor a New York-London repülőjegy ára ma 5 059 dollár körül lenne. 1970-ben csak a gazdagok engedhették meg maguknak a transzatlanti járatokat. Az 5507 kilométeres repülőút körülbelül hét órát vesz igénybe. A szuperszonikus Concorde kevesebb mint három alatt tudta megtenni. Bár ma nincsenek kereskedelmi szuperszonikus járatok, a Boom Supersonic, egy coloradói székhelyű magáncég célja, hogy 2029-re visszahozza ezeket az amerikai légitársaságok számára.
