A világ legnagyobb cégeinek vezetői masszív részvény eladásokba kezdtek. Valószínűleg nem véletlenül most szabadul meg mindenki a kockázatos eszközeitől. Szép új világ elé nézünk.
Gazdasági lassulás előszele
Érdekes módon ez az eladási hullám éppen akkor jött, amikor az Egyesült Államok gazdasága kritikus fordulóponthoz érkezett. A történelem legrosszabb ellátási lánc válságának kellős közepén vagyunk. Az infláció elérte az 1970-es évek óta nem látott szinteket.
Az elmúlt két évben a szövetségi kormány dollármilliárdokat vett fel hitel formájában és költött el mindent, amit csak el tudott költeni. Ugyanebben az időszakban a Federal Reserve több ezer milliárd dollárt pumpált a pénzügyi rendszerbe. Ezek az intézkedések mind a gazdaság újjáélesztésére tett kétségbeesett kísérletek.
De most mindenféle jel arra utal, hogy a gazdaság ismét lassulni kezdett. Például a Black Friday idei eladásai 28,3 százalékkal csökkentek a 2019-es szinthez képest. A Sensormatic Solutions előzetes adatai szerint a kiskereskedelmi üzletek forgalma 28,3%-kal esett vissza az idei Fekete Pénteken a 2019-es szinthez képest. A hivatalos álláspont szerint ennek oka, hogy az amerikaiak nagyobb arányban költenek online. De ez nem igaz. Valójában idén először a Cyber Monday eladásai is csökkentek. Az Adobe Analytics kedden közzétett adatai szerint a fogyasztók hétfőn bejelentkeztek ugyan az internetre, és 10,7 milliárd dollárt költöttek el. Ez azonban 1,4%-os csökkenést jelent az egy évvel korábbi szinthez képest. Az idei összesítés az első alkalom, hogy a kiadások lassulása volt tapasztalható az év legélénkebb vásárlási napjain, pedig a cég 2012 óta elemzi az e-kereskedelem adatait.
A Fekete Péntek és a Kiber Hétfő tehát egyaránt kudarcot vallott, annak ellenére, hogy a vezetők dollármilliárdokat öntöttek a piacra.
Az ellátási lánc válsága
Mindeközben a legfrissebb gyártási számok csalódást okoztak, az elemzők a folyamatban lévő ellátási lánc válságunkat okolják.
Az Egyesült Államok feldolgozóiparának széles körét továbbra is akadályozza az ellátási lánc szűk keresztmetszete és a megüresedett munkaerő betöltésével kapcsolatos nehézségek. Az alapanyagok hiánya miatt a termelés növekedése már olyan mértékben korlátozott volt, hogy tulajdonképpen maga a feldolgozóipar fékezi a gazdaságot a negyedik negyedévben.
Természetesen a mainstream média továbbra is igyekszik pozitívan előadni gazdasági gondjainkat.
Az infláció valójában jó dolog?!
A CNN például most publikált egy cikket „Miért lehet az infláció valójában jó a hétköznapi amerikaiaknak és rossz a gazdagoknak” címmel. Ha igaz, amit mondanak, miért nem toljuk a maximumra az inflációt? Kerüljön minden legalább egymillió dollárba, legyen egy kenyér 20 dollár, és legyen olyan drága a benzin, hogy kifolyik a szemed, ha meglátod a helyi benzinkút árait.
Nagyszerű lesz ez a keményen dolgozó embereknek mindenhol, nemde?
Az infláció valójában tönkreteszi életszínvonalunkat, és napról napra egyre többen esnek ki a középosztályból.
Omikron hiszti
És ha ez még nem lett volna elég, most megérkezett a COVID új variánsa az Omikron. A hírre az összes piac vörösbe lépett a részvényektől az olajon át a kriptóig. Azonban kérdéses, mennyi oka van a befektetőknek a hisztériára, aminek jelenleg tanúi vagyunk. Ebben a szakaszban ugyanis még nem tűnik úgy, hogy az Omikron veszélyesebb, mint a többi változat. Ez azonban nem akadályozza meg a globális vezetőket abban, hogy még nagyobb károkat okozzanak a világgazdaságnak. Már most is több utazási és egyéb korlátozást vezettek be, mikor még egyetlen megerősített eset sem haláleset sem köthető a szupermutánshoz.
Ha a politikusok ilyen irracionálisan viselkednek az Omikron miatt, vajon hogyan fognak reagálni, ha a dolgok az elkövetkező években kezdenek igazán bedurvulni?
Érdemes elkezdeni ezen gondolkodni.
Mindeközben a vezérigazgatók és a vállalati bennfentesek olyan ütemben adják el részvényeiket, ami már sokaknak feltűnik. Talán érzik mi következik? Elég sok felhő van a láthatáron, így 2022 nem feltétlenül hoz majd egy szebb jövőt.
Forrás: Zero Hedge
Ez a cikk is érdekelhet: 6 milliárd dollár sem lenne elég a globális éhínség megoldására – mégis mennyi az annyi?
