A Warwicki Egyetem kutatói azonosították az első olyan csillagot, amelynek valódi színe zöldes árnyalatú. A felfedezés a fehér törpecsillagok tényleges színének átfogó vizsgálatából született, és a RAS Techniques and Instruments (RASTI) folyóiratban jelent meg.
A fehér törpékről – amelyek annyira nem is fehérek
A fehér törpék rendkívül sűrű csillagmaradványok. Egy Naphoz hasonló csillag életének végén, amikor a magfúzióhoz szükséges üzemanyag elfogy, a csillag összehúzódik, és a sűrű magja visszamarad. Ezek az objektumok több milliószor sűrűbbek lehetnek az aktív csillagoknál.
A csillagok színe elsősorban a hőmérsékletüktől függ. A hűvösebb csillagok narancsos, a közepes hőmérsékletűek – mint a Nap – fehéres, a legforróbbak pedig kékes fényt bocsátanak ki. A warwicki csoport azonban kimutatta, hogy a légkörben lévő kémiai elemek jelentősen módosíthatják ezt a képet.
A fehér törpék sűrű, héliumplazmából álló légköre különösen alkalmas arra, hogy a szén, a kalcium vagy a nátrium elnyelje a fény bizonyos hullámhosszait, és ezzel szokatlan színeket hozzon létre.
Mivel egyetlen fehér törpe sincs elég közel ahhoz, hogy szabad szemmel megfigyelhessük a színét, a kutatók 151, a Földtől legfeljebb 20 parszekre (kb. 65 fényévre) lévő objektum spektrumát elemezték. A fényt hullámhosszak szerint felbontották, majd egy, az emberi látást utánzó modellel határozták meg, milyen színűnek látnánk őket közelről.
Az eredmények szerint a jelentős mennyiségű szenet tartalmazó fehér törpék rózsaszínes vagy lilás árnyalatot vehetnek fel. Azok, amelyek légkörébe egykori aszteroidák, üstökösök vagy bolygók anyaga került, sárgásabbnak tűnhetnek.
A legváratlanabb eredmény a WD J1330+6435 jelű objektum volt. Légkörében kalciumot, lítiumot és nátriumot is kimutattak – ezek valószínűleg egy egykori bolygórendszer maradványaiból származnak. A nátrium elnyeli a narancssárga fény egy részét, így a megmaradó fény összhatása halvány chartreuse, azaz sárgászöld árnyalatot ad.
A vizsgált fehér törpék többsége továbbra is fehérnek bizonyult. A szokatlan színek ritkák: becslések szerint körülbelül minden harmincadik fehér törpe tér el a megszokott fehér árnyalattól.A
kutatás nemcsak a fehér törpék összetételéről és hőmérsékletéről szolgáltat új adatokat, hanem azt is megmutatja, milyen szoros kapcsolat van a távoli égitestek fénye és az emberi színérzékelés között. Bár ezek a csillagok hatalmas távolságra vannak, a színük pontos meghatározása révén könnyebben elképzelhetjük, milyen látványt nyújtanának egy másik világ égboltján.
A mi Napunk körülbelül 4,6 milliárd éves, és főként hidrogénből (kb. 74 tömegszázalék) és héliumból (kb. 24 tömegszázalék) áll, emellett nyomokban nehezebb elemeket is tartalmaz. Színe a felszíni hőmérsékletéből adódik (kb. 5500 °C): valójában fehér fényű, de a Föld légkörének szóródása miatt sárgásnak látjuk.
Elvileg még nagyjából 5 milliárd évig fog stabilan ragyogni. Ezután – mivel a magjában elfogy a hidrogén – kitágul és vörös óriássá alakul, nem pedig közvetlenül fehér törpévé. A vörös óriás fázis után ugyanis a külső rétegeit ledobja, és csak a sűrű, kihűlő magja marad vissza fehér törpeként.
