A kannibalizmus a legtöbb kultúrában tabu témának számít, míg egyes egzotikus helyeken manapság is gyakorolt szokás. Ezernyi hátborzongató arcán túl azonban egy különös veszéllyel is jár.
1961-ben egy fiatal ausztrál orvoskutató, Michael Alpers Új-Guinea keleti részére indult, ahol egy rejtélyes betegséget kezdett el vizsgálni, melyben a kannibál Fore törzs szenvedett. Alpers tudományos szövege szerint a hegyekben élők az „emberi testet szeretetből és gasztronómiai megbecsülésből ették meg”. Ezt az állapotot kurunak nevezték, amelynek keretében évente akár 200 embert is megöltek, néha megdöbbentő körülmények között.
A nevető halál rejtélye
A kannibalizmusból származó betegség először remegéssel kezdődött. A betegek teljesen elveszítették testi funkciójukat, depressziósak lettek, ami néha hisztérikus nevetésben nyilvánult meg. Amikor a kór híre nyugatra is eljutott, a média „nevető halálnak” nevezte el. A Fore törzs úgy vélte, ez egy szörnyű átok, Alpers azonban tudományosabb magyarázatot keresett a rejtélyre. Érdekes volt ugyanis, hogy az állapotot nem vírus okozta, és csak a nők, valamint a gyermekek betegedtek meg. Ez pedig elgondolkodtatta a kutatókat… Szokás szerint ugyanis a nők és a gyermekek csak az agyat, míg a férfiak a húst ették meg, ami magyarázatot adott a betegség megjelenésére. Arra is lehetett következtetni, hogy a kór nem anyáról gyermekre terjedt, és azt nem vírusfertőzés vagy bakteriális betegség, hanem egy rejtélyes kórokozó, a prion okozta. A prionok lényegében fehérjék, amelyek „sötét oldalra” fordultak. Képesek lettek arra, hogy más, „normális” fehérjét is prionokká alakítsanak, és ezáltal fertőzővé váljanak. A prionok okozta betegségek közé tartozik egyébként a BSE, másnéven „kergemarhakór” embereknél előforduló formája is. A betegség pedig kísértetiesen hasonlít a Fore törzs kurujárványára.
2015-ben azonban fordulatot vett a történet, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint ugyanis a rendszeresen agyat fogyasztók ellenállóvá váltak a prionbetegségekkel szemben. A felfedezés egyébként a mai napig segíti a tudósokat a degeneratív agyi betegségek, például a kergemarhakór és a demencia egyes eseteinek megértésében.
