A csillagászok felfedeztek egy új típusú „aurorát”, amelyet a SpaceX leeső gyorsítórakétái hoztak létre, és ideiglenes lyukakat ütnek az ionoszférában. A szakértők attól tartanak, hogy ezek a vérvörös fényjelzések ismeretlen problémákat okozhatnak a csillagászatban és a GPS-kommunikációban.
A SpaceX rakéták deorbitálása ideiglenes lyukakat hasít a felső légkörbe, fényes fényfoltokat hozva létre az égen. A tudósok arra figyelmeztettek, hogy ezek a „SpaceX-aurorák”, amelyek úgy néznek ki, mint izzó vörös fénygömbök, ismeretlen problémákat okozhatnak — bár a környezetre vagy a földi életre nem jelentenek veszélyt.
A rakétakilövések hatása az ionoszférára
A kutatók évtizedek óta tudják, hogy a rakéták űrbe történő kilövése lyukakat üthet a felső ionoszférában — a légkör azon részében, amely 80 és 644 kilométer között van a Föld felszíne felett, ahol a gáz ionizálódik. Ezek az úgynevezett ionoszférikus lyukak gázmolekulákat gerjeszthetnek, és élénk vörös, sarki fény-szerű fénycsíkokat válthatnak ki.
Júliusban egy Starlink műholdakat szállító SpaceX Falcon 9 rakéta, szeptemberben pedig az Egyesült Államok űrhaderejének rakétája ütött ionoszférikus lyukat Kalifornia fölé, ami előidézte ezt a fényjelenséget.
Most a texasi McDonald Obszervatórium csillagászai hasonló, de egyedi vörös fényeket észleltek, amelyek jóval azután jelentek meg, hogy a SpaceX Falcon 9 rakétái elhagyták a Föld légkörét. Ezek a fények kisebbek és szférikusabbak, mint a rakétakilövéssel járó hosszú csíkok, és a másodlagos gyorsítórakéták idézik őket elő, amikor a rakétákról való leválás után visszazuhannak a Földre.
A felszálló rakéták és a deorbitáló gyorsítók egyaránt ionoszférikus lyukakat idéznek elő azáltal, hogy üzemanyagot bocsátanak ki az ionoszférába, amitől az ionizált oxigénatomok rekombinálódnak. A vörös fényt ez az átalakulás okozza, hasonlóan ahhoz, ahogy a napsugárzás gerjeszti a hagyományos sarki fényjelenségeket. Lényegében lyuk keletkezik a környező plazmában vagy ionizált gázban, a rekombinált molekulák pedig ezután reionizálódnak, ami 10-20 percen belül bezárja a lyukakat.
A lyukak jellemzően az Egyesült Államok déli-középső része felett keletkeznek, körülbelül 90 perccel az indítás után és körülbelül 300 km-es magasságban. Ezek a lyukak kisebbek és szferikusabbak, mint a rakéták kilövésével feltört lyukak, így a fények is szferikusabbak és nem maradnak meg sokáig, viszont egyre gyakrabban jelennek meg.
Más fényjelenségekhez hasonlóan az ionoszférikus lyukak sem jelentenek veszélyt az életre a Föld felszínén. Az ionoszféra változásai azonban megzavarhatják a rövidhullámú rádiókommunikációt és a GPS-jeleket is, a csillagászati tudományra gyakorolt hatásukat pedig továbbra is vizsgálják.
A SpaceX-hez fűződő jelenségek
A SpaceX rakéták nem csak a vörös fényfoltokért felelősek. A pályára állás előtt a gyorsítórakéták kiöntik a maradék üzemanyagot az űrbe, ami apró jégkristályokból álló felhőt hoz létre. Ezek a kristályok időnként visszatükrözik a napfényt a Föld felé, és a megvilágított üzemanyag fényes spirálokat hoz létre az éjszakai égbolton, az úgynevezett „SpaceX-spirálokat”. Idén két nagyobb SpaceX-spirál is volt: az első januárban, amely a hawaii Mauna Kea felett, a második pedig áprilisban, amely egy hagyományos aurora megjelenésével egyidejűleg ragyogott Alaszkában.
A csillagászok februárban észlelték az első SpaceX-aurorát az obszervatórium felett, és mostanra már havonta 2-5 alkalommal fordulnak elő. A SpaceX kilövések száma gyorsan növekszik, így az aurorák és a spirálok valószínűleg ennél is gyakoribbá válnak majd a jövőben.
