Magyarországon is kinyilatkoztatásra került az az energiapolitikai cél, amelyet a világ számos országa vall. A megújuló energiaforrások (napenergia, szélenergia stb.) mellett az atomenergia lehet a megoldás az energiafüggetlenségre (minden hátránya ellenére). Az atomenergia iránti kereslet a nukleáris fűtőanyag, az urán iránti keresletet is megnövelte. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy az Egyesült Államokban és más vele szövetséges országokban korábban leállított uránbányákat indítanak újra.
A friss hírek szerint legalább öt amerikai bánya indítja újra a tevékenységét olyan államokban, mint Wyoming, Texas, Arizona és Utah. Ezeket akkor állították le, amikor a 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófa nyomán átértékelték az atomenergiával kapcsolatos megközelítést sok helyen. Fukusima után az urán árának erőteljes visszaesése számos amerikai bánya bezárásához vezetett. Ezt tetézte az olyan országok, mint Németország és Japán kezdeményezése az atomenergia fokozatos kivonására. Mivel azonban a kormányok most ismét az atomenergia felé fordulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében (plusz az energiafüggetlenség elérése céljából), a jelenlegi nagy urántermelők a kereslet kielégítésével küzdenek. Így az urán ára szárnyal, új életet adva az egykor veszteséges bányáknak. Az urán globális termelésének nagy része Kazahsztánból, Kanadából és Ausztráliából származik. Az uránbányászat újbóli fellendülése került a középpontba a Kanadai Bányászok és Fejlesztők Szövetsége torontói is találkozóján.
Az urán iránti kereslet növekedése hatalmas lökést adott a szektornak
Mivel a nemzetek az atomenergia felé fordulnak ismét, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség elképesztő keresletnövekedést prognosztizál. A becslések szerint 2040-re évente több mint 100000 tonna uránra lesz szükség, ami a jelenlegi bányászati és feldolgozási szint közel kétszerese. Annak ellenére, hogy az olyan nagy szereplők, mint a Cameco Corp. (TSX: CCO) és a Kazatomprom erőfeszítéseket tettek a termelés felfuttatására, a működési problémák és az alulfinanszírozás lassítja a kínálat növekedését. Az amerikai uránbányák újjáéledése figyelemre méltó fordulatot jelent az egykor a teljes bedőlés szélén álló iparágban. Mivel az amerikai urántermelés 2019-ben minden idők legalacsonyabb szintjére esett, az újjáéledés stratégiai manővert jelez a geopolitikai bizonytalanság közepette.
Az amerikai kormányzat a globális feszültségek közepette a stabil ellátási lánc biztosítására tesz komoly erőfeszítéseket. Az amerikai uránbányászok szövetsége nyolc-tíz új nagy bánya szükségességét látja a következő évtizedben a kereslet kielégítése érdekében. Az év elején jelentették be, hogy nyolc év után ismét megkezdték a hagyományos uránbányászatot három bányában Utah és Arizona államban. A közelmúltban az amerikai képviselőház elfogadott egy törvényjavaslatot, amely az orosz nukleáris üzemanyagimporttól való függőség csökkentésére irányuló erőfeszítések részeként 2,7 milliárd dollár értékű támogatást nyújt az amerikai urándúsító ágazatnak.
Néhány urántermelő jövőképe
Az Energy Fuels nevű amerikai cég például azzal számol, hogy a Pinyon Plain, La Sal és a Pandora bányák termelését 2024 közepére-végére teljesen felfuttatja, és a várható urántermelés évi 1,1-1,4 millió font között lesz. A kitermelt uránt a White Mesa-i gyárban fogják felhalmozni, és a tervek szerint 2025-ben feldolgozzák, a piaci feltételektől, a szerződéses kötelezettségektől és más tényezőktől függően. Az uránbányászat újraélesztésében már most élenjáró cégek egyike még az Anfield Energy Inc. (TSXV: AEC). A cég a Colorado és Utah állambeli termékeny Uravan ásványi övben található bányák birtokosa. Az Anfield Energy 2015-ben megvásárolta a Shootaring Canyon feldolgozót az Uranium One-tól. A Utah állambeli Hanksville-től nagyjából 48 mérföldre (77 kilométerre) délre található létesítmény egyike az Egyesült Államok három engedélyezett, épített hagyományos urániumfeldolgozójának.
Az Anfield Energy hagyományos uránportfóliója bányászati igényeket és állami bérleti szerződéseket foglal magában. Ezek stratégiailag Utah, Colorado és Arizona délkeleti részén helyezkednek el, olyan régiókra összpontosítva, ahol korábban uránbányászati vagy -feltárási tevékenységet folytattak. Ezek az eszközök magukban foglalják a Velvet-Wood projektet, a Slick Rock projektet, a West Slope projektet, a Frank M uránprojektet, valamint tizenkét további koncessziós szerződést az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumától Coloradóban. A vállalatot kilátásai miatt a Red Cloud nemrégiben kiadott, a legfontosabb uránbányászokat értékelő jelentésében a vállalatot vételre javasoltként jelölték meg 0,20 dolláros célárral. Az Anfieldet fejlesztőként pozícionálják, piaci kapitalizációja körülbelül 86 millió dollár.
Érdekelhet még: Új módszert találtak a titkos földalatti nukleáris kísérletek felfedésére
