A tudósok bizonyítékot találtak arra, hogy a homininok, a modern ember ősi rokonai legalább 1,95 millió évvel ezelőtt már jelen voltak Európában. A romániai Olt folyó völgyében található Grăunceanu lelőhelyéről származó lelet a kontinensen az eddigi legkorábbi ismert nyomát jelenti a homininok tevékenységének. Ez több mint félmillió évvel előzi meg a korábbi európai hominin maradványok korát. A Nature Communications című folyóiratban nemrégiben közzétett felfedezés alapjául aprólékosan elemzett, vágásnyomokkal megjelölt állati csontok szolgáltak. Ezeket egy olyan fossziliákban gazdag régióban tárták fel, amelyet a korai emberi vándorlásról szóló viták során sokáig figyelmen kívül hagytak.
A kutatók szerint ezek a vágásnyomok szerszámokkal készültek, ami arra utal, hogy a mai Románia középső részén az emberfélék aktívan vadásztak állatokra. Ez döntő változást jelenthet a korai ember Afrikán túli elterjedésével kapcsolatos ismereteinkben. Mert az, hogy hogyan kerültek Afrikából Eurázsiába az emberfélék, még a mai napig sem tisztázott. A mostani bizonyítékok más leletekkel együtt arra utalnak, hogy már 2 millió évvel ezelőtt voltak emberfélék a mai Magyarország közelében. Évtizedeken át az 1,8 millió évvel ezelőttre datált, a grúziai Dmanisi lelőhelyet tartották a legkorábbi hominin jelenlét bizonyítékának Eurázsiában. Míg Ázsiában és a Közel-Keleten számos lelőhely utalt a Dmanisinál korábbi hominin tevékenységre, Európa rejtély maradt.
Az új leletek több szempontból is új irányt mutatnak
A romániai Grăunceanu lelőhely, amelyet először az 1960-as években tártak fel, most átírja ezt a történetet. Az 1,95 millió évvel ezelőttre elég nagy biztonsággal datálható lelőhely megkérdőjelezi a bevett idővonalakat. Az eredmények alapvetően megváltoztathatják a gondolatainkat arról, hogy az emberszabásúak mikor és hogyan merészkedtek Európába. Azt mutatják ezek az evidenciák, hogy a korábban feltételezettnél jóval korábban alkalmazkodtak egy új környezethez. A kutatócsoport következtetései a lelőhelyről származó közel 5000 állatcsont aprólékos elemzéséből származnak. Ezek közül 20 példányon találtak egyértelmű vágásnyomokat – hét esetében nagy valószínűséggel, további 13 esetében pedig valószínűsíthetően.
A nyomok a kicsontozás során érintett jellemző területeken, például a sípcsontokon és az állkapcsokon koncentrálódtak. Ami inkább szándékos tevékenységre, mint véletlen környezeti vagy ragadozói hatásokra utal. Ezeket a nyomokat minőségi és mennyiségi módszerekkel azonosították, beleértve a fejlett 3D képalkotást és az összehasonlító statisztikai elemzéseket. A csontok különböző fajokhoz tartoztak, beleértve a párosujjú patásokat és kisebb ragadozókat, ami a változatos és opportunista táplálkozási stratégiát tükrözi.
Nem volt könnyű az élet az első európai emberek számára
Az eredmények alapján egyébként Grăunceanu több mint a korai emberi jelenlét bizonyítéka. Képet fest arról a környezetről, amelyben az emberlakók éltek. A dák üledékes medence részét képező régió nyílt füves és erdős területek keveréke volt, amelyet enyhe tél és jól elkülönülő nedves és száraz évszakok jellemeztek. Grăunceanu faunája meglepően sokféle fajt tartalmazott, a struccoktól a pangolinokig, amelyek jellemzően meleg éghajlaton élnek. Ez azt jelzi, hogy bár a telek enyhék voltak, a homininok mégis olyan környezeti kihívásokkal szembesültek, mint az évszakos szárazság és a korlátozott erőforrások, amelyek próbára tették rugalmasságukat és alkalmazkodóképességüket. A felfedezésnek széleskörű következményei lehetnek a korai emberi evolúció és a migráció megértése szempontjából. Az Afrikából való elvándorlás időbeli meghatározása heves viták tárgyát képezi, az első vándorlásokat általában 2 millió évvel ezelőttre datálják.
A homininok által használt szerszámok továbbra is rejtélyesek, mivel a lelőhelyhez nem sikerült egyértelműen hozzákapcsolni kőeszközöket. A térség hasonló lelőhelyeineddig egyszerű pattintott szerszámokat találtak. Ezek a korai Homo fajokhoz tartoznak. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a Grăunceanu homininok egy szélesebb vándorlási hullám részei voltak. Jelentősége ellenére a Grăunceanu-lelőhely legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Közvetlen hominin fosszíliák nélkül a kutatók csak találgatni tudnak arról, hogy mely fajok voltak felelősek a vágásnyomokért. Az időzítés egybeesik a Homo erectus legkorábbi afrikai megjelenésével, de más lehetőségek, köztük a Homo habilis vagy akár egy ismeretlen hominin sem zárhatók ki. A kőszerszámok hiánya szintén korlátozza annak lehetőségét, hogy ezeket a hominineket szélesebb körű kulturális vagy technológiai trendekhez kapcsoljuk. A Grăunceanuban most történt felfedezés hangsúlyozza a régebbi fosszilis lelőhelyek modern technikákkal történő újbóli vizsgálatának fontosságát. Erre már Egyiptomból is láthattunk példát.
Érdekelhet még:
