Évtizedek óta figyelték a tudósok a Norvégia partjaihoz közeli Északi-tenger fenekén található hatalmas képződményeket, ám pontos magyarázatot eddig nem tudtak adni azok eredetére. Most egy átfogó kutatás végre felfedte, milyen különös, eddig ismeretlen geológiai folyamat áll a háttérben.
Földtani anomália a tenger mélyén: a szabályokat felborító képződmények
Norvégia partjaitól északra, az Északi-tenger alatt hatalmas, több kilométer széles homokdombok húzódnak, amelyek eredete sokáig megmagyarázhatatlannak tűnt. Ezek a struktúrák nem illeszkedtek a megszokott geológiai mintázatokhoz. Korábbi feltételezések szerint földcsuszamlások, vagy az alulról feltörő üledékek alakíthatták ki őket, de egyik hipotézis sem állta meg a helyét. Egy új kutatás azonban most teljesen új megvilágításba helyezte az egész jelenséget.
A szakemberek egy háromdimenziós szeizmikus adatbázist és kőzetmintákat elemezve arra jutottak, hogy az úgynevezett homokhalmok valójában fiatalabb eredetűek, mint a körülöttük lévő laza, iszapszerű üledék. Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet, hiszen általában az idősebb rétegek kerülnek lejjebb, míg a fiatalabbak a felszínen helyezkednek el. Itt viszont pont az ellenkezője történt.
A homok lefelé, az iszap felfelé – „megfordított” geológiai rétegek
A kutatás során kiderült, hogy az újabb keletű, sűrűbb homokrétegek valamilyen külső hatásra – például földrengések vagy nyomásváltozások miatt – besüllyedtek az alattuk lévő, idősebb, könnyebb, laza üledékrétegekbe. Ez a különös elrendeződés azt eredményezte, hogy a tengerfenék alatt olyan halmok jöttek létre, amelyek nem a szokványos geológiai logikát követik. A kutatók a sűrű, besüllyedt homokrétegeket „sinkiteknak” nevezték el, míg azokat a könnyebb, laza iszaprétegeket, amelyek a szokatlan folyamat során a homok fölé kerültek, „floatiteknek” keresztelték el – utalva arra, hogy ezek valójában „felfelé úsztak” a süllyedő homokkal szemben.
Ez is érdekelhet: Tengeri élőlényekből készült szivacs tisztíthatja meg az óceánokat a mikroműanyagoktól
Ez a rétegcsere nem csak a kutatókat lepte meg, hanem egy olyan folyamatot is feltárt, amelyet korábban nem dokumentáltak ilyen méretben. A sűrű homok ugyanis a törésvonalakon keresztül le tudott süllyedni a kevésbé tömör, alacsonyabb sűrűségű üledékbe, amely egyébként természetes körülmények között a felszínen helyezkedne el. Ez a „rétegfordulás” hozta létre azokat a halomszerű képződményeket, amelyek eddig teljesen érthetetlenek voltak a kutatók számára.
Egyedülálló felfedezés, amely új geológiai szemléletet hozhat
Mads Huuse, a manchesteri egyetem geofizikusa szerint a felfedezés egy teljesen új földtani folyamatot tár fel, amely eddig ismeretlen volt ilyen léptékben. Mint mondta: „Azt látjuk, hogy a sűrű homok lemerült a könnyebb, lebegő üledékek közé, ezáltal megfordította a szokásos földtani rétegződést, és hatalmas földalatti dombokat hozott létre.” A jelenség geodinamikai és tenger alatti geológiai szempontból is kulcsfontosságú, mivel hasonló folyamatok más tengeri medencékben is előfordulhatnak – csak eddig nem vették észre őket.
