Az Apple az elmúlt években hatalmas energiát fordított a Dolby Atmos és a Spatial Audio technológia népszerűsítésére. A vállalat szerint ez a funkció új szintre emeli a zenehallgatást, sok felhasználó és hangmérnök azonban éppen az ellenkezőjét tapasztalja. Egyre több szakember állítja, hogy bizonyos esetekben a térhatású hangzás nem javítja, hanem inkább rontja a zenei élményt.
A vita odáig fajult, hogy Nigel Godrich, a Radiohead legendás producere nyíltan „blöffnek” és „ostobaságnak” nevezte a formátumot. A kritikusok szerint a probléma nem egy-egy rosszul sikerült keverésben keresendő, hanem magában a technológiában és annak Apple-féle megvalósításában.
Ugyanaz az előadó, mégis ég és föld a különbség
A Dolby Atmos egyik legnagyobb problémája a következetlenség. Míg egyes albumok valóban részletgazdagabbnak és térbelibbnek hatnak, más felvételek elveszítik azt az energiát és összhangot, amely az eredeti sztereó verziókat jellemezte.
Jó példa erre Taylor Swift katalógusa. Hangmérnökök és zenei újságírók szerint a Folklore vagy a Lover Atmos-verziója kifejezetten jól sikerült, ezzel szemben a 1989 (Taylor’s Version) és a Speak Now (Taylor’s Version) térhatású változatai már jóval gyengébb minőséget képviselnek.
Ez azért különösen érdekes, mert ugyanarról az előadóról, ugyanarról a kiadóról és közel azonos időszakban készült kiadványokról beszélünk. A különbség arra utal, hogy a Dolby Atmos esetében a végeredmény rendkívül erősen függ attól, mennyi időt és szakértelmet fordítottak az adott keverés elkészítésére.
Ez is érdekelhet: A legendás zenemegosztó alkalmazást is bekebelezte az AI
A hangzásból eltűnik valami, amit nehéz megfogalmazni
A kritikusok szerint a legnagyobb veszteség nem a részletekben, hanem az összhatásban jelentkezik. A hagyományos sztereó felvételeknél a hangszerek és az ének egy egységes hangképet alkotnak. A Dolby Atmos ezzel szemben különálló „hangobjektumokra” bontja a zenét, amelyeket háromdimenziós térben helyez el.
Papíron ez lenyűgözően hangzik, a gyakorlatban azonban sok hallgató azt érzi, hogy a dalok elveszítik az erejüket. Az ének gyakran háttérbe szorul, a hangszerek pedig kevésbé kapcsolódnak egymáshoz.
Több professzionális hangmérnök is arról számolt be, hogy a Dolby Atmos verziók sok esetben kevésbé ütősek és kevésbé természetesek, mint a jól elkészített sztereó keverések.
A fejhallgatós hallgatás külön problémákat okoz
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a legtöbben nem több hangszórós rendszeren, hanem fülhallgatón vagy fejhallgatón hallgatnak zenét. Ilyenkor a Dolby Atmos térhatását szoftveresen kell szimulálni.
Ehhez úgynevezett HRTF-modelleket használnak, amelyek megpróbálják utánozni, hogyan érzékeli az emberi agy a térbeli hangokat. Csakhogy nincs két teljesen egyforma hallású ember. Ami az egyik felhasználónak lenyűgöző térélményt nyújt, az a másik számára laposnak vagy természetellenesnek tűnhet. A szakértők szerint emiatt eleve lehetetlen minden hallgató számára ugyanazt az élményt biztosítani.
A legtöbben nem is tudják, hogy be van kapcsolva
Az egész történet egyik legérdekesebb része, hogy sok Apple Music előfizető nincs tisztában azzal, hogy a Dolby Atmos alapértelmezetten automatikusan aktiválódhat.
Ha valaki AirPods vagy más kompatibilis eszköz használata mellett Apple Musicot hallgat, a rendszer gyakran automatikusan a Spatial Audio verziót játssza le, amennyiben az adott dalhoz rendelkezésre áll ilyen változat.
Ez azt jelenti, hogy sok felhasználó úgy hallgatja a módosított keveréseket, hogy közben nem is tud róla. Ha valaki azt érzi, hogy egy kedvenc albuma furcsábban, halkabban vagy kevésbé dinamikusan szól, mint korábban, érdemes ellenőriznie a Dolby Atmos beállításait az Apple Music menüjében.
A jövő még nyitott kérdés
A Dolby Atmos támogatói szerint a technológia még csak fejlődési szakaszban van, és idővel képes lehet leváltani a több mint fél évszázados sztereó hangzást. A kritikusok viszont úgy vélik, hogy a jelenlegi megoldások túl sok kompromisszumot követelnek a hallgatóktól.
Abban ugyanakkor szinte minden szakember egyetért, hogy a jó hangzás továbbra sem kizárólag a technológián múlik. A gondosan elkészített keverés, a megfelelő mastering és a hallgatási környezet ma is sokkal fontosabb tényező, mint az, hogy egy dal hány dimenzióban próbál megszólalni.
