Németország gazdasága egykor a világ ipari nagyhatalmai között emelkedett ki, a stabil termelékenység, az alacsony munkanélküliség és a magas reálbérek példáját állítva más nemzetek elé. Az elmúlt években azonban a gazdaság stagnálásnak indult, és olyan strukturális problémák jelentek meg, amelyek a hajdani sikereket veszélyeztetik. Hogyan jutott idáig Németország, és milyen lépésekkel lehetne helyreállítani gazdasági erejét?
Egykor gazdasági nagyhatalom
Németország gazdasága egykor a globális ipar egyik meghatározó ereje volt. Stabil ipari teljesítmény, magas termelékenység és alacsony munkanélküliség jellemezte, amelyek hozzájárultak a magas reálbérekhez. Azonban az elmúlt öt évben a gazdaság stagnálásnak indult, és a GDP-je 5%-kal kisebb, mint amit a járvány előtti növekedési trend alapján vártak volna. A Bloomberg Economics szerint ennek a visszaesésnek akár négy százalékpontja tartós lehet.
A problémák forrása azonban nem kizárólag a magasabb energiaköltségekben vagy a kínai lassulásban keresendő. Németország gazdasági válsága nagyrészt saját maga által okozott.
A hibák kezdete: monetáris politikai tévutak
Németország első jelentős hibája 2012-re vezethető vissza, amikor elfogadta azt a baloldali narratívát, hogy az európai adósságválságot az állítólagos megszorítások okozták. Az ország az inflációgerjesztő politikák felé fordult, és 2014-ben beleegyezett az Európai Központi Bank hatalmas monetáris expanziójába és negatív kamatok alkalmazásába. A gazdaságélénkítési csomagok, például a Juncker-terv vagy a Next Generation EU eredménye az lett, hogy az euróövezet stagnálásba süllyedt, adósságokkal és inflációval terhelve.
Az elmúlt öt évben a németek több mint 20%-os kumulált inflációt szenvedtek el, amelyért a politikusok Oroszországot és Ukrajnát hibáztatják, de valójában a pénzmennyiség növekedése és az állami költekezés vezetett ehhez.
Az energiapolitikai kudarc
Németország második nagy hibája az energiapolitikájában keresendő. A magas energiaköltségek nem elkerülhetetlenek, hanem rossz politikai döntések következményei. A német kormány bezárta nukleáris erőműveit, és több mint 200 milliárd eurót költött instabil megújuló technológiák támogatására, miközben továbbra is a szén és a lignit teszi ki energiaellátásuk 25%-át. Az ország fosszilis tüzelőanyagoktól való függősége továbbra is jelentős, és az energiafogyasztás 77%-át ezek biztosítják.
A német energiaárak több mint 60%-át szabályozott költségek és adók teszik ki, amelyek magukban foglalják a CO2-adót is. Ezzel a németek többet fizetnek az energiáért, mégis a fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodnak, mivel olcsóbb alternatívákat – például az orosz földgázt – lecserélték drágább és megbízhatatlan forrásokra.
A szabályozási teher és ipari hanyatlás
A harmadik végzetes hiba az Európai Unió túlzott szabályozásának elfogadása volt. A szigorú szabályozás, az innovációt gátló intézkedések és a magas adók hozzájárultak a német ipar hanyatlásához. Az EU 2030-as környezetvédelmi célkitűzései, például a belső égésű motorok betiltása, megsemmisítették az ipari komplexum értékesítési potenciálját. A mezőgazdasági és ipari tevékenységeket akadályozó törvények tovább súlyosbították a helyzetet.
Bár Németország továbbra is globális vezető a szabadalmak számában, ezek üzleti alkalmazása jelentősen elmarad az Egyesült Államoktól.
A megoldás: visszatérés a gazdasági alapokhoz
Németországnak el kell hagynia az inflációgerjesztő, intervenciós politikákat és az irreális környezetvédelmi aktivizmust. Az ország gazdasági problémái nem versenyképességi vagy humánerőforrás-problémákból adódnak, hanem politikai tévedésekből. Ha Németország megszabadul a szocialista beavatkozásoktól, ismét növekedési pályára állhat, és visszanyerheti globális vezető szerepét.
Érdekelhet még: Globális élelmiszerárak: 19 hónapos csúcson az árak, tartós drágulás várható?
