Az asztronómusok egy lenyűgöző felfedezést tettek: egy hatalmas víztározót azonosítottak egy kvazár körül, több mint 12 milliárd fényév távolságra.
Ez az áttörő eredmény példátlan bepillantást nyújt az univerzum korai időszakaiba, mivel ennek a kvazárnak a fénye közvetlenül az ősrobbanás után indult útnak. Az óriási vízkészlet becslések szerint 140 billiószor nagyobb, mint a Föld összes óceánjának víz térfogata. Ez a kvazár egy szupermasszív fekete lyuk közelében található, amely tömege körülbelül 20 milliárdszorosa a Napénak. A kvazár, amelyet APM 08279+5255 néven ismernek, rendkívüli energiát sugároz ki – ez egyenértékű ezerbillió nap energiatermelésével.
Távoli kvazár lenyűgöző titkai
Matt Bradford, a NASA kutatója, aki részt vett a felfedezésben, kiemelte a jelentőségét.
„A kvazár környezete rendkívüli, hiszen jelentős mennyiségű vizet termel” – magyarázta. „Ez arra utal, hogy a víz már az univerzum legkorábbi pillanataiban jelen volt.”
Bradford és kollégái elemezték az APM 08279+5255 kvazárt és annak központi fekete lyukát. A fekete lyuk elnyeli a közeli gázt és port, rendkívül felhevült környezetet teremtve, amely lehetővé tette a tudósok számára, hogy először fedezzék fel vízmolekulák jelenlétét ilyen távoli helyeken.
A kvazárok nem hétköznapi csillagok. Több mint fél évszázaddal ezelőtt fedezték fel őket, és rendkívül fényes objektumokként ismertek, amelyek távoli galaxisok energikus magjaiban találhatók, gyakran túlszárnyalva a közeli csillagok fényességét. Ezek a kozmikus erőművek szupermasszív fekete lyukakat rejtenek, amelyek elnyelik a körülöttük lévő anyagot, intenzív hőt generálnak, és óriási energiát bocsátanak ki.
Ez az energia minden hullámhosszon megjelenik, így a kvazárok az univerzum legfényesebb és legenergikusabb jelenségei közé tartoznak.
Tanulmányozásuk betekintést nyújt az univerzum korai állapotába, az anyag eloszlásába és a galaxisok kialakulásába.
Hihetetlen vízkészlet – 140 billiószor több, mint az óceánjainkban
A legújabb megfigyelések vízgőzt tártak fel a kvazár körül, amely több száz fényévre terjed ki. Míg ez a gáz a földi mércék szerint ritkás, melegebb és sűrűbb, mint a Tejútrendszer hasonló régióiban található gázok. A gáz hőmérséklete körülbelül mínusz 63 Fahrenheit-fok (mínusz 53 Celsius-fok). Bár 300 billiószor ritkább, mint a Föld légköre, ötször forróbb és több százszor sűrűbb, mint a tipikus intergalaktikus gáz.
A vízgőz jelenléte azt mutatja, hogy a kvazár sugárzást bocsát ki, amely melegen tartja a környező gázokat. A tudósok más molekulákat is észleltek, például szén-monoxidot, ami arra utal, hogy anyag is jelen lehet, amely táplálhatja a fekete lyukat. Ez a fekete lyuk akár hatszorosára is növelheti tömegét, bár a pontos kimenetel bizonytalan. A gáz egy része új csillagok kialakulásához járulhat hozzá, míg más részeket visszajuttathat az űrbe.
Hogyan formálódott az univerzum?
Ez a felfedezés fényt derít az univerzum korai állapotaira, mivel vízgőz létezett ilyen extrém távolságokon is, ami arra utal, hogy az élet építőkövei már jóval az emberiség előtt rendelkezésre álltak. A víz kulcsszerepet játszik a csillagok és galaxisok fejlődésében – hűti a gázfelhőket, hogy azok összeomolhassanak és csillagokká alakulhassanak. Összességében ennek a távoli vízkészletnek a felfedezése jelentősen bővíti ismereteinket arról, hogyan fejlődtek a galaxisok, miközben az univerzum öregedett. Ez aláhúzza az élet alapvető elemeinek korai elérhetőségét, izgalmas betekintést nyújtva a kozmosz hosszú történetébe.
