Az utóbbi években a közösségi médiát elárasztották a szerkesztett és mesterségesen generált képek – és ez alaposan átalakította, hogyan látjuk egymást online. A fotók már nem csupán emlékek vagy pillanatfelvételek, ahogy azt sok éven át megszokhattuk. Egyre gyakrabban mesterségesen feljavított, szerkesztett vagy teljes egészében MI-generált képek néznek vissza ránk.
Ami korábban a profi grafikusok asztala volt, ma már egyetlen filter a telefonon. Egy érintés, és simább lesz a bőr, nagyobb a szem, vékonyabb az arc. Néha már azt sem tudjuk biztosan, hogy tényleg egy adott emberről készült fotót látunk, vagy csak egy MI által kitalált arcot.
Ez a változás szinte a semmiből jött, mégis gyökeresen átalakította, hogyan látjuk magunkat és másokat. Nem véletlen, hogy a pszichológia is hamar felfigyelt a jelenségre: számos kutatás vizsgálta már, hogyan befolyásolja az önértékelésünket, ha folyamatosan egy idealizált, szerkesztett képet mutatunk magunkról a világnak.
A McGill Egyetem legújabb kutatása viszont nem a megszokott irányból közelítette meg a képszerkesztés hatásait. Nem azt nézték, hogyan befolyásolja egy szépre retusált kép a néző önértékelését, hanem azt, hogyan változik a véleményünk azokról, akik ilyen képeket töltenek fel magukról.
A kutatás során 60 nő fotóját manipulálták digitálisan, különböző mértékben, 0-tól 100%-os szerkesztettségig. Ezeket a képeket két csoportra osztották: az egyikre ráírták, hogy „szerkesztett”, a másikra azt, hogy „nem szerkesztett” – függetlenül attól, mennyire volt valójában manipulálva a fotó. A kutatásban részt vevő 76 egyetemista ezután értékelte, mennyire tartja vonzónak és mennyire szimpatikusnak az adott személyt.
Az eredmények meglepőek, de tanulságosak: a szerkesztettnek feltüntetett képeket vonzóbbnak találták, ám azokról az emberekről, akik ezekre a fotókra kerültek, kevesebben gondolták, hogy jó barátok, kellemes társasági partnerek vagy megbízható személyek lehetnek. Magyarán: szépek, de nem szimpatikusak.
Ez az apró kis „szerkesztett” felirat tehát éppen azt éri el, amitől sokan tartanak: árnyékot vet a képen látható személy valós társadalmi megítélésére. A kutatók szerint ez még akkor is így van, ha maga a kép valóban szebb, esztétikusabb, harmonikusabb. A több vonzerő ellenére kevesebb valós elfogadást eredményez.
A „szerkesztett” felirattal ellátott fotó még akkor is rontja a megítélést, ha a látvány egyébként előnyös
– mondta Sarah McCrackin posztdoktori kutató, a tanulmány vezetője. A kép vonzóbbnak tűnhet, de a címke önkéntelenül is gyanút ébreszt.
A tanulmány finoman arra is rámutat: lehet egy kép „túl szép is”. Egy bizonyos retusálási szintig nő a vonzóság, de azon túl már visszaüt. Ez a határ érzékeny, szubjektív és nem mindig látható a posztoló számára.
A kutatás nem riasztani akar, hanem egy fontos jelenségre hívja fel a figyelmet: ma már nem csak az számít, hogy mit mutat egy kép – hanem az is, mit feltételezünk róla. És ebből a szempontból még egy apró felirat is gyökeresen megváltoztathatja, hogyan ítéljük meg a képen szereplőt.
Érthető, ha időnként nehéz ellenállni a csábításnak, hogy néhány gombnyomással kicsit szebbnek, fiatalabbnak tűnjünk. De érdemes elgondolkodni: hol a határ a finom korrekció és a torzítás között? Hiszen előbb-utóbb a valóságban is szembe kell néznünk azokkal, akik a képeink alapján ítélnek meg minket.
A tanulmány teljes címe: Filtered realities: navigating the social consequences of edited photographs. Megjelent a Current Psychology c. szaklapban.
