Japánba érkezve sok utazót az első napokban ugyanaz a meglepetés éri: az utcák feltűnően tiszták, miközben szinte sehol sincsenek nyilvános szemetesek. Tokió nyüzsgő negyedeiben, a zsúfolt pályaudvarok környékén vagy akár a turisták által ellepett kerületekben is alig akad kuka. Mégsem borítja szemét a járdákat. Ennek oka nem egyetlen szabály vagy technikai megoldás, hanem egy mélyen gyökerező társadalmi szemlélet.
Biztonság és múltbeli tapasztalatok
A nyilvános kukák eltűnése nem volt mindig magától értetődő. A kilencvenes évektől kezdve több súlyos incidens – köztük a tokiói metróban elkövetett szaringázos támadás – alapjaiban változtatta meg a közterületekhez való hozzáállást. A közlekedési csomópontokban a kukák potenciális biztonsági kockázattá váltak, ezért fokozatosan eltávolították őket. A döntést később más nemzetközi terrortámadások tapasztalatai is megerősítették.
Tisztaság mint közös felelősség
A biztonság azonban csak az egyik oldala a történetnek. Japánban a tisztaság nem elsősorban szolgáltatás, hanem közösségi normákon alapuló magatartásforma. A buddhista és sintó hagyományok szerint a rend és a tisztaság a mindennapi élet része. Ez megjelenik az apró gesztusokban is: éttermekben kézfertőtlenítő kendőt kapunk, szentélyeknél rituális tisztálkodás előzi meg a belépést.
Ez is érdekelhet: Teából kávé lett – Hogyan hódította meg Japánt a Nestlé egy édességgel?
Az utcai étkezés kerülése szintén fontos elem. Nem szokás sétálva enni vagy inni, így kevesebb csomagolóanyag keletkezik útközben. A szabályszegést egyes helyeken, például Shibuya forgalmas utcáin, akár pénzbírság is követheti.
Hogyan alkalmazkodnak az utazók
A rendszer elsőre kényelmetlennek tűnhet, de gyorsan megtanulható. A konbinik, vagyis a nonstop kisboltok előtt általában van szemetes, amelyet a helyben elfogyasztott ételekhez használnak. Az italautomaták mellett gyakran található újrahasznosító gyűjtő. A tapasztaltabb utazók pedig egyszerűen maguknál hordanak egy kis zacskót, és a szemetet a szálláson dobják ki. Érdekes módon még a nagy zöldterületeken, például a Yoyogi Park területén is visszafogott a kukák száma. A tisztaságot itt is inkább az emberek felelősségtudata tartja fenn.
Egy másfajta szemlélet
A japán gyakorlat üzenete nem az, hogy a rendszer kényelmetlen, hanem az, hogy a közterek tisztasága nem kizárólag infrastruktúra kérdése. Ez egy olyan társadalmi megállapodás, ahol mindenki hozzájárul a közös környezet állapotához – akkor is, ha ez némi alkalmazkodást igényel az utazótól.