Tagadhatatlan tény, hogy a 90-es években futó X-akták című sorozat mélyen beleégett a kollektív emlékezetbe. Bár az UFO-k iránti nyilvános lelkesedés az elmúlt években látványosan lecsendesedett, néhány jelenség továbbra sem engedi el a képzeletet. Vannak esetek, amelyek újra és újra gyanút keltenek, és életben tartják az ismeretlen égi járművek, illetve az idegen eredet lehetőségének kérdését.
Ez a gyanakvás leginkább olyan helyszínek körül marad tartós, amelyek eleve nem tűrik jól a bizonytalanságot. Az Egyesült Államok nukleáris létesítményei – atomerőművek, nukleáris fegyverekhez köthető katonai bázisok, rakétasilók – az ország legérzékenyebb pontjai közé tartoznak. Éppen ezért minden megmagyarázhatatlan megfigyelés, amely ezek fölött történik, óhatatlanul kérdéseket hagy maga után.
Mulder és Scully ügynök ma sem pihenhetnének sokat, ha léteznének. Az évtizedek során folyamatosan érkeztek olyan beszámolók, amelyek időben és térben távol esnek egymástól, mégis hasonló részleteket hordoznak: a helyszínek jellege, az objektumok mozgása, a megfigyelések körülményei visszatérő mintázatot mutatnak.
A tanúk köre széles: civilek, pilóták, katonák egyaránt szerepelnek közöttük. A hangnem eltérő, a leírások mégis sokszor ugyanazokra a furcsaságokra futnak ki. Fények, amelyek nem úgy viselkednek, ahogyan kellene. Tárgyak, amelyek lebegnek, majd eltűnnek. Olyan manőverek, amelyekhez nincs ismert technológia. Mindez ott, ahol a hibának elvileg nincs helye. A két FBI-ügynök jegyzettömbje alighanem sosem maradna üres.
Egy friss összesítés most először próbálta meg egyben látni ezeket az eseteket. Az eredmény nehezen megnyugtató.
Repülő, izzó, alakváltoztató objektumok az égen
A jelentést készítő Enigma nevű crowdsourcing-alapú platform az elmúlt nyolcvan évből gyűjtött össze több ezer olyan bejelentést, amelyek amerikai nukleáris létesítmények közelében történtek. Az adatbázis szerint több mint 2800 azonosítatlan légi jelenséget jelentettek atomerőművek vagy nukleáris fegyverekhez köthető katonai objektumok térségében. Ezek közül körülbelül 1800 civil célú nukleáris erőműhöz, további mintegy ezer pedig katonai bázisokhoz, rakétasilókhoz vagy kutatóközpontokhoz kapcsolódik.
A beszámolók egy része szűkszavú, mások meglepően részletesek. Időpontok, irányok, távolságok szerepelnek bennük. Gyakran említenek izzó gömböket, korongszerű alakzatokat, hengeres vagy háromszög formájú tárgyakat. Több tanú hangsúlyozza, hogy az objektumok nem adtak ki hangot, nem reagáltak a szélre, és olyan mozgásmintákat mutattak, amelyek nem illeszkednek a hagyományos repülés logikájához.
Az egyik legfrissebb eset 2025 áprilisában történt Delaware államban, Bear városának közelében. Egy szemtanú videóra vette, ahogy egy narancssárgán izzó objektum repül az égen, miközben láthatóan változtatja az alakját. A felvétel egy különösen érzékeny térségben készült: a közelben található a Salem atomerőmű, valamint a Hope Creek nukleáris létesítmény New Jerseyben.
A Delaware állambeli Bear közelében történt észlelésről a tanú így számolt be:
Egyre nagyobb lett, aztán eltűnt, majd újra megjelent. Először azt hittem, csillag, vagy egy távoli repülőgép. Aztán rájöttem, hogy közeledik. Egyre közelebb és nagyobb lett, majd villogni kezdett.
A Salem környéki észlelésről egy tanú így számolt be:
A kórház felé tartottam, amikor négy fényt láttam négyzet alakzatban lebegni az épület felett. Ahogy közelebb értem, eltűntek, ezért elkezdtem felvenni. A felvételen látszik, ahogy a kisebb fények egyetlen nagy, erősen világító objektummá olvadnak össze – és nem jönnek vissza.
Egy másik beszámoló Kaliforniából, 2023 tavaszáról származik. A tanú elmondása szerint az objektum egy ideig lebegve maradt, majd oldalirányban ívelt el, végül szinte azonnal eltűnt. Az észlelés a Diablo Canyon atomerőmű közelében történt. A leírásban nincs pánik vagy túlzás, inkább egy higgadt megfigyelés marad utána: az objektum viselkedése nem volt magyarázható.
A jelentés szerint az észlelések egy része nappali fényben történt, gyakran kora hajnalban. Több mint hetven esetben a tanúk fémes vagy tükröződő felületű objektumokról számoltak be, amelyek jól láthatók voltak, nem próbáltak rejtve maradni, és nyíltan megsértették a korlátozott légteret.
Földrajzilag az esetek nem egyenletesen oszlanak el. A legnagyobb sűrűség Pennsylvania, Észak-Karolina és Florida területén jelent meg. Ezekben az államokban több nukleáris létesítmény és katonai bázis is található, ami önmagában nem magyarázat, de nehezen hagyható figyelmen kívül.
A nukleáris létesítmények közelében több volt az észlelés
A jelentés egyik legnehezebben megkerülhető eleme a helyszínek ismétlődése. Az észlelések döntő többsége stratégiai jelentőségű pontok felett történt, olyan területeken, ahol a légteret folyamatosan figyelik. Ezeken a helyeken minden szokatlan mozgás nagyobb eséllyel kerül rögzítésre és jelentésre.
Egyes magyarázatok szerint a nukleáris infrastruktúra környezetében működő szenzorok, radarok és megfigyelőrendszerek olyan adatokat is érzékelnek, amelyek máshol észrevétlenek maradnának. Mások inkább arra mutatnak rá, hogy ezek a létesítmények technológiai és szimbolikus értelemben is kiemelt pontok: az emberi pusztítás legkoncentráltabb formáját testesítik meg. Az, hogy az észlelések újra és újra ezekhez a helyekhez kötődnek, önmagában is kérdéseket vet fel.
A kutatók szerint különösen érdekes időszak volt 2024 novembere és 2025 februárja között, amikor az Egyesült Államok keleti partvidékén rejtélyes drónészlelések sokasodtak el. A hivatalos szervek ekkor sem tudtak egyértelmű választ adni arra, honnan származtak ezek az eszközök. Az Enigma elemzése szerint a nukleáris létesítmények felett észlelt objektumok viselkedése több ponton is hasonlóságot mutatott ezekkel az esetekkel: pulzáló fények, színváltás, majd hirtelen eltűnés.
Egy 2024 februári, Salem közeléből származó bejelentés különösen részletes. A tanú szerint négy kisebb fény jelent meg szabályos alakzatban, majd fokozatosan egyetlen nagy, erősen fénylő objektummá olvadtak össze. A folyamatot videóra vette; a felvételen jól látható a fények összeolvadása, visszatérés azonban már nem.
A jelenség nem kizárólag amerikai sajátosság. A jelentés emlékeztet arra, hogy a történelem két legsúlyosabb nukleáris balesete idején is hasonló beszámolók születtek. Az 1986-os csernobili katasztrófa során több tanú világító, henger alakú objektumot látott lebegni a sérült reaktor felett. Egyes visszaemlékezések szerint a sugárzás mértéke csökkent, ezt azonban soha nem erősítették meg hiteles mérések.
A 2011-es fukusimai baleset idején szintén jelentettek fénylő objektumokat a reaktorok felett. Ezeket később egyes elemzők külföldi megfigyelő drónokkal hozták összefüggésbe, de erre sem született egyértelmű bizonyíték.
Zöld golyók Amerikában
Az Egyesült Államokban a jelenség gyökerei egészen a nukleáris program kezdetéig nyúlnak vissza. Az 1940-es évek végén „zöld tűzgolyókról” számoltak be Új-Mexikóban, a Kirtland és Sandia légibázisok közelében. Ezeket az eseteket akkor sem sikerült megnyugtatóan megmagyarázni.
Az Enigma kutatói egy helyen így fogalmaznak:
Ha ezek az objektumok idegen államok hírszerzéséhez vagy fejlett programjaihoz köthetők, akkor komoly sebezhetőségekre mutatnak rá a nemzetbiztonság területén.
Az egyik legismertebb incidens 1967-ben történt a montanai Malmstrom légibázison, ahol több Minuteman rakéta egyszerre vált működésképtelenné egy UFO-észlelés idején. A hivatalos magyarázat műszaki hibára hivatkozott, az eset azonban azóta is vissza-visszatér a kutatásokban és visszaemlékezésekben.
Nincs fizikai bizonyíték, az X-akták mégsem zárhatók le
A Pentagon illetékes hivatala hivatalosan vizsgálja az ilyen jelentéseket, és következetesen hangsúlyozza, hogy nincs fizikai bizonyíték földönkívüli eredetre. Az Enigma kutatói ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a kérdés a következmények felől válik igazán kényelmetlenné. Amennyiben ezek az objektumok emberi technológiák, súlyos védelmi hiányosságokra mutatnak rá. Ha pedig nem, akkor olyan jelenségekről van szó, amelyek kívül esnek a jelenlegi tudásunkon.
Egy biztos: Mulder és Scully kérdései nem avultak el. A válaszok pedig továbbra is narancssárga kérdőjelekként lebegnek a fejünk fölött.
