A Külső‑Hebridák Skócia nyugati partjai mentén, az Atlanti‑óceán peremén húzódó szigetsor, nagyjából 40–80 km-re a szárazföldtől. A legnagyobb sziget a Lewis–Harris, amelynek északi része Lewis. Nem is olyan régen régészek egy rejtélyes mesterséges sziget maradványait tárták fel a Lewis-szigeten, amelyről úgy vélik, több mint 5000 éves. Az ősi létesítmény, amelyet általánosságban crannognak neveznek, a Bhorgastail-tóban feküdt.
A crannog egy részben vagy teljesen mesterséges sziget, amelyet tavakban, mocsarakban vagy tengeröblök sekély vizében építettek, főként Írországban és Skóciában. Általában lakóhely vagy menedék volt, gyakran fa-, néha kőalapú szerkezettel, és több ezer éven át használták a neolitikumtól egészen a középkorig. A Hebridákon – ahol kevés volt a fa – gyakran teljesen kőből épültek.
A crannogok bizonyítékai annak, hogy nagyon régen is szervezettek társadalmak élhettek a régióban
Hosszú évekig az volt az általános vélekedés, hogy ezek az építmények főként a vaskorhoz köthetők, nagyjából i. e. 800-ból, de aztán az újabb kutatások arra jutottak, hogy jóval nagyobb időperiódusban építettek ilyeneket. A mostani esetben a Southamptoni Egyetem és a Readingi Egyetem kutatói víz alatti felméréseket, ásatásokat és modern képalkotó technológiát alkalmaztak a helyszín átvizsgálásához. Azt találták, hogy a sziget eredetileg egy hatalmas, körülbelül 23 méter széles faplatformon állt. Fa- és rőzserétegek alkották az alapot, mielőtt köveket raktak volna a tetejére.
Az Advances in Archaeological Practice folyóiratban publikált tanulmány szerint nem volt a kutatóknak könnyű dolga, mert a fotogrammetria mélyvízben hatékony ugyan, de a finom üledékek, a hullámzó körülmények, az úszó növényzet, valamint a torzított vagy visszavert fény mind akadályozzák a sekélyvízi képalkotást. A fotogrammetria a fényképekből történő mérés és 3D‑információkinyerés tudománya, lényege, hogy több, egymást átfedő fényképből pontos térbeli modelleket, méreteket vagy térképeket lehet előállítani.
A lelet azonosítása után a radiokarbon-datálás nevű kormeghatározási módszerrel meghatározták, hogy az építmény valamikor i. e. 3640 és 3360 között készülhetett, így idősebb, mint Stonehenge. A régészek emellett több száz darab neolitikus (újkőkorszak, valahol i.e. 10000 és 4500 között) cserépedényt is találtak a helyszín körül, ami arra utal, hogy a szigetet összejövetelekre, szertartásokra vagy közösségi lakomákra használhatták.
A felfedezés fontosságát az adja, hogy az ekkoriban itt élt népek és közösségek életébe ad bepillantást és megerősíti, hogy akkoriban már komoly építési képességekkel rendelkező, szervezett társadalmak élhettek errefelé is.
Ilyen fajta crannogokat nem csak a Hebridákon találtak, Skócia és Írország több száz ilyen mesterséges szigetet rejt. A Tay-tavi crannog a skót Felföld egyik legjobban kutatott lelőhelye, ahol rekonstruálták is a bronzkori építményt, így ma is látható, hogyan nézhetett ki egy tóra épített lakóház. Az Awe-tavi crannog Argyll területén található, ami attól egyedi, hogy hosszú távú használatot tudtak itt bizonyítani.
De érdekes felfedezések voltak Írországban a Lough Gara tavon talált crannogok, ahol több tucat mesterséges szigetet is azonosítottak, és úgy tűnik, egy egész közösség élt a tavon szétszórva. Valószínűleg még sok száz ilyen lehet szerteszórva a tavakon, és a mostani felfedezés is azt erősíti, hogy ezeket az építményeket már nagyon régóta használták különféle célokra, jóval régebb óta, mint eredetileg gondoltuk. És azt is tovább bizonyítják az ilyen esetek, hogy a tengerek, tavak és óceánok még rengeteg titkot rejtenek.
