Gibraltáron mindenki be van oltva, a fertőzöttek száma mégis drasztikusan emelkedik. Emiatt a kormány ismét korlátozásokat vezet be. Gibraltár a szélsőséges eset, amely megmutatja, hogy milyen zsákutca felé tart minden ország, ha nem reálisan válaszol bizonyos kérdésekre.
Az elmúlt néhány napban a Gibraltáron kialakult helyzet ékes bizonyítéka annak, hogy micsoda brutális ellentmondások között élünk a COVID-19 járvány kirobbanása óta. Egyre több a kérdés, a válasz ugyanakkor sosem egyértelmű.
Az Ibériai-félsziget déli részén található kis brit enklávéban a beoltottak aránya 119%, azaz a felnőtt lakosság 100%-a be van oltva, és egy jelentős kisebbség pedig már megkapta a harmadik oltást is. Mindazonáltal október óta a Covid esetek száma folyamatosan növekszik. Bár a kórházi nyomás minimális (még), sajnos elhunytak is vannak.
Ebben a helyzetben a kormány úgy döntött, hogy új korlátozásokat vezet be a társadalmi életben. Ezek az intézkedések egyelőre a tömegrendezvények felfüggesztésére, a beltéri maszk viselésére és a csoportos összejövetelek tiltására vonatkoznak, később ezeknél komolyabb korlátozásokra is lehet számítani, ha az új esetek száma nem csökken. A gibraltári lakosság értetlenül áll a dologhoz, hiszen nekik azt mondták, hogyha beoltattják magukat, akkor az efféle intézkedéseknek egyszers mindenkorra vége lesz. A kormányok minden országban éjjel-nappal azt szajkózzák, hogy minél több állampolgár van beoltva, annál kevesebb a fertőzött és annál kevesebb a kórházi ápolt, Gibraltáron azonban teljes az átoltottság (elvileg), így már nem tudni, hogy kire lehet ujjal mutogatni a COVID esetszámok miatt. Eközben egy helyi forrás azt írta a BitcoinBázisnak, hogy a gibraltári kormány által közzétett statisztika nem igazán érthető vagy valamiféle félreértés lehet. Nem mindenki oltott, hiszen a napi új fertőzöttek között például feltünteti a helyi hatóság az oltatlanok számát is, ugyanakkor a hivatalos oldalakon mindenhol azt írják, hogy a felnőtt lakosság teljesen oltva van.
A szakemberek, az állam a normális életet a nyájimmunitáshoz köti, de úgy tűnik csak egy álmot kerget, hiszen nyáj már van, csak immunitás nincs. A lakosság be van oltva, a kórházakban nincs káosz, az egészségügyi rendszer képes megfelelően ellátni az oda bekerülő betegeket, mégis további áldozatokat kérnek a lakosságtól és újabb korlátozásokat helyeznek kilátásba. Akkor mégis mikor lesz ennek az egésznek vége? Ha mindenki felveszi a harmadik, a negyedik vagy a sokadik oltást? Ha még az újszülötteket, az állatkerti állatokat, a házi kedvenceket is beoltják? Addig amíg egyetlen ember is COVID miatt kerül a kórházba? Ez utóbbi valószínűleg sosem következik be, hiszen a vakcinák sajnos nem képesek megfékezni a vírus terjedését, illetve a betegség súlyosabb formáinak kialakulását.
Vagy A vagy B válasz a helyes
Az egészségügyi vészhelyzet híveinek, azoknak, akik még mindig csak azt ismételgetik, hogy „háborúban állunk” a vírussal, választaniuk kell. Nem támogathatnak továbbra is két teljesen összeegyeztethetetlen elméletet. Ha a vakcinák jelentik az egyetlen és végleges megoldást a problémára, ahogyan azt sokan állítják, és a lakosság bizonyos csoportjait kellőképpen megvédik a fertőzéstől, akkor nem indokolt a bezárás, a korlátozás. Ha ezzel szemben továbbra is a korlátozások szükségességére hivatkoznak, mert attól tartanak, hogy a téli hónapokban drámai lesz az állapot a kórházakban, akkor el kell ismerniük, hogy a vakcinák nem megfelelőek, hanem csak egy eszköz a sok között. Ekkor viszont nem indokolt a polgárokra gyakorolt brutális nyomás vagy zsarolás az oltás beadatására. Csak egy válasz van, nem lehet egyszerre A és B is.
Mindkét esetben azonban teljesen értelmetlen az oltások folyamatos ismétlése melyet az új „szent grálként” hirdetnek. Ha a vakcinák hatásosak, általában nincs szükség végtelen számú emlékeztető oltásra, kivéve néhány különleges esetet, amelyeket viszont eseti alapon kellene ellenőrizni. Ha viszont a vakcinák nem, vagy csak részben hatásosak, akkor mi értelme megismételni őket egy olyan vírus jelenlétében, amely egyre inkább eltér attól a vuhani verziótól, amelyre a vakcinákat eredetileg tervezték? Hogyan lehet ebben az esetben hiteles az az ígéret, hogy az emlékeztető oltások tartós immunizációt biztosítanak az oltottaknak?
A gibraltári eset felszínre hozza a „vakcinák vagy lezárás” narratíva összes hibáját. Ez a kártya már nem játszható ki egyetlen országban sem. Az állandó riogatás, a kormányok kényszerítő beavatkozása, a kritikus hangok cenzúrázása, az ugyanazokra a kérdésekre mindig más válaszok adása előbb vagy utóbb még a legnagyobb oltás, illetve lezáráspárti embereket is elbizonytalanítja.
