Egy hatalmas jeges üstökös, amely Naprendszerünk transzplutóniai mélységeiből érkezik, közelebb halad a Földhöz, mint bármely hasonló méretű üstökös – legalábbis a tudósok eddigi információi szerint.
A C/2014 UN271 (Bernardinelli-Bernstein) néven ismert üstökös fagyott magja nagyjából 137 km átmérőjű lehet, és 50-szer nagyobb, mint a Naprendszerünk belső területe felé tartó legtöbb üstökös magja.
A NASA tudósai úgy vélik, hogy tömege körülbelül 500 trillió tonna lehet, ami 100 000-szer nagyobb tömegű, mint a Naprendszer felé tartó átlagos méretű üstökösök és nagyobb, mint Rhode Island.
„Ez az üstökös szó szerint a jéghegy csúcsát jelenti annak a sok ezer üstökösnek, amelyek túl halványak ahhoz, hogy a Naprendszer távolabbi részein megfigyelhetők legyenek” – mondta David Jewitt, az üstökös méretét megerősítő új tanulmány társszerzője, a Kaliforniai Egyetem (UCLA) bolygótudományi és csillagászati professzora. „Mindig is gyanítottuk, hogy ez az üstökös nagy lehet, mert nagyon fényes, és nagyon nagy távolságból látszik. Most megerősítjük, hogy igen.”
Jelenleg messze van a Földtől, de körülbelül 35 405 km/h sebességgel száguld. A Bernardinelli-Bernstein üstökös már több mint egymillió éve közeledik a Naphoz, de nincs ok az aggodalomra: a NASA szerint a legközelebbi pont, amelyet érinteni fog, körülbelül 1,6 milliárd kilométerre van tőlünk, amit csak 2031-ben ér el.
Korábban a „legnagyobb üstökös” cím birtokosa a 2002-ben észlelt C/2002 VQ94 üstökös volt, amelynek átmérőjét 96 km-re becsülték.
Ezt az új behemótot először 2010-ben figyelték meg. Néhány évvel később Pedro Bernardinelli és Gary Bernstein csillagászok megtalálták az objektumot a chilei Cerro Tololo Interamerikai Obszervatórium által gyűjtött archív adatokban. Az objektumot a kezdeti felfedezése óta számos műszerrel tanulmányozták, többek között földi és űrbe telepített távcsövekkel, például a Hubble-lel.
„Ez egy rendkívüli objektum, figyelembe véve, hogy milyen aktív, amikor még mindig ilyen messze van a Naptól” – jelentette ki a tanulmány vezető szerzője, Man-To Hui, a Makaói Tudományos és Technológiai Egyetem kutatója.
Az üstökösmag méretének megerősítése során a fő kihívást az jelentette a csapatnak, hogy különbséget tegyenek az üstökösmag és az üstököstakaró között.
A Bernardinelli-Bernstein túl messze van ahhoz, hogy a Hubble pontosan meg tudja határozni a magját, de a csapat egy fényes jelet észlelt a távcsővel, amely megmutatta az üstökös helyzetét. Ezután fel tudták használni a birtokukban lévő Hubble-megfigyeléseket, és egy számítógépes modellezést készítettek, amely segített a mag méretét meghatározni.
A tudósok úgy vélik, hogy a Bernardinelli-Bernstein üstökös az Oort-felhőből, Naprendszerünk legtávolabbi régiójából érkezik, ahol számos üstökös található. Az ebben a hatalmas diffúz felhőben található üstökösök feltehetően a Naphoz közelebb keletkeztek, de a Naprendszerünk újonnan kialakult óriásbolygóival való gravitációs kölcsönhatás miatt távolabbra kerültek. Hajlamosak odakint maradni, hacsak egy másik gravitációs vonzás nem irányítja őket felénk.
Hungarian