Egy nukleáris robbanás alapjaiban rázza meg a társadalmat – környezeti és szociális hatása mellett a globális erőviszonyokat is képes könnyedén megmásítani. Sajnálatos módon az emberiség történetében számos alkalommal előfordult, hogy ezen tömegpusztító fegyverek használatához folyamodtak a világ vezetői. Azonban amennyire katasztrofális a következményük, éppen annyira érdekes a mögöttes történetük ezeknek az eszközöknek.
Az első atombombát 1945. július 16-án dobták le és a Trinity (vagyis Szentháromság) nevet viselte. Az amerikai gyártású nukleáris fegyver egy plutóniumbomba volt és az új-mexikói sivatagban robbantották fel. Az idő előrehaladtával az atomfegyverek is komoly fejlődésen estek át és sokkal elsöprőbb pusztításra voltak képesek. Alább a legdestruktívabb nukleáris robbanásokat vesszük sorba, amelyek átformálták a világtörténelmet.
10.: Ivy Mike (1952)
1952-ben az Amerikai Egyesült Államok bevetette a világ első hidrogénbombáját, amely a Mike kódnevet kapta és az Ivy hadművelet részét képezte. A hidrogénbomba -amit termonukleáris bombának is hívnak- egyébként sokkal nagyobb erőkifejtésre képes mint egy atombomba. Mindez a robbanás következtében létrejövő fúziónak köszönhető, ami felerősíti a hasadási láncreakciót.
A robbanó szerkezet 63 500 kg-ot nyomott és 10 400 kilotonnás hatóerővel bírt. Ez a robbanás így körülbelül 700-szor erősebb volt a Little Boy bombáénál, amit 1945-ben dobtak le Hirosimára.
9.: Castle Romeo (1954)
A Castle Romeo az amerikai Castle nukleáris tesztsorozat során került felrobbantásra a Marshall-szigetek területén. Megdöbbentő módon, az USA ezidőtájt kezdett kifogyni a szigetekből, ahol megvalósíthatták a teszteket, így a Romeo-t valójában egy bárkán detonálták az óceán közepén.
Az explózió 11 000 kilotonnás robbanást produkált, ami az előre megjósolt 4 000 kilotonna több mint duplája lett.
8.: Soviet Test #123 (1961)
A Szovjetunió 1961-ben összesen 57 bombatesztet valósított meg és a legtöbb a Novaja Zemlja szigetcsoporton zajlott le. A #123-as bomba 12 500 kilotonnás erőt fejtett ki, amivel a robbanás 3,5 km-es körzetében mindent a földdel tett egyenlővé.
7.: Castle Yankee (1954)
A Castle Yankee a már említett Castle sorozat 5. bombája volt és kifejezetten nagymértékű volt a hatóereje, ami 13 500 kilotonnát jelent. Ezzel az Amerikai Egyesült Államok második legerőteljesebb nukleáris tesztje lett. A detonációt követő negyedik napon az atomcsapadék elérte Mexikóvárost is, ami 11 400 km-re volt a robbanás helyétől.
6.: Castle Bravo (1954)
A Castle bevetés első nukleáris fegyvere egy véletlen folytán vált Amerika legpusztítóbb atombombájáva. Egy tervezési hiba miatt 15 000 kilotonnás lett a szerkezet és az általa alkotott gombafelhő körülbelül 40 km magasra emelkedett. A robbanás nyomait többek között Ausztráliában, Japánban és Indiában, illetve Európa különböző részein is észlelték.
5., 4., 3.: Soviet Test #173, #174, #147 (1962)
A Szovjetunió 1962-ben is folytatta a kísérletezést, amikor is egybevéve 78 teszt került kivitelezésre általuk. Ez idő alatt sikerült lebonyolítaniuk a világ 5., 4., és 3. legnagyobb nukleáris robbanását. Mind a 3 bomba körülbelül 20 000 kilotonnás hatóerővel rendelkezett, azonban a tesztek titkossága miatt ennél többet nem lehet róluk tudni.
2.: Soviet Test #219 (1962)
A #219-es teszt egy légköri nukleáris fegyverkísérlet volt, amelyet egy interkontinentális ballisztikus rakéta segítségével hajtottak végre 3,8 km-es magasságban. A 24 200 kilotonnás robbanás a 41 km-es hatósugarában mindent elpusztított.
1.: Cár-bomba (1961)
A Cár-bomba (másnéven Nagy Iván) nevéből is adódóan rendkívül tekintélyt parancsoló, a teljesítményéről már nem is beszélve. A bomba egyébként olyan nehéz volt, hogy a szállításához egy egyedi repülőgépet kellett megépíteni, mert a hagyományos gépek képtelenek voltak a feladatra.
A hasadó bomba hihetetlen mértékű rombolást végzett a maga 50 000 kilotonnájával. Amellett, hogy megsemmisített egy elhagyatott települést 55 km-re a robbanás helyétől, még egy 5.0-5.25 erősségű földrengést is generált. A gombafelhője 60 km magas volt, ami hatszorosa az utasszállító repülőgépek repülési magasságának.
